Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Erdődi József: Időszámítás a volgai és a permi népeknél, különös tekintettel a mari hó- és napnevekre [Zeitrechnung bei den wolgaischen und permischen Völkern unter Berücksichtigung der Namen der Tage und Monate im Tscheremissischen] 55

64 ERDŐDI JÓZSEF jövendőbelijük hajszínére. Éjféltájt aztán kimennek a mezőre, s a hallott neszekből jósolnak (KCsA 2 : 205). A fiatalok álruhát öltenek, maskarás táncestén vigadoznak. A mulatságra külön házat jelölnek ki, neve ëorak-jol-moàdë-pört 'juh-láb-játék-ház'. Itt vigadoznak egész éjszaka, sörrel derítik kedvük. De van az ünnepnek komoly vetülete is. A gazda terített asztalnál (nem hiányozhat róla a lepény) a háznép jelenlétében imát mond. A nyájnak (értsd: a juhnyájnak) egészséget kér az istenektől, a baromnak háromszoros egészséget, a szérűn jól fizessen a gabona, adjon sordk-jol napja erdőt betöltő bőségben méháldást. „Adj három ládányi kincset-pénzt, hogy az éhes vendég éhét csillapíthassuk, hogy a kérő vendéget kielégíthessük, óvj bennünket a súlyos kórhozó betegségtől, űzd el a gonoszt, óvj meg a rossz indulattól!" (206). Más Volga-vidéki finnugor népek ugyancsak ismerik ezt az ünnepet, így az udmurtok, akiknél a kazanyi nyj-ban e hónap neve narduyan-tolez (Munkácsi Bernát: Votják szótár 365). Az udmurt név előtagja tatár eredetű szó. Ezt a téli ünnepet karácsony előtt rendezik, két napig tart. Az udmurt ifjak vidám álarcos mulatságot rendeznek, éjfél után a mezőre vonulnak, s a hallott neszből a jövőre következtetnek (uo. 511). Mint mondottuk, a mari kalendárium, valamint V. M. Vasziljev és Paasonen szótára rosto-tdlzd ~ rosto-tdUze 'karácsony-hó' névvel a márciust illeti. A rosto végső eredetében orosz szó, de török közvetítéssel (vö. csuvas raëtav) kerülhetett a mari nyelvbe. Paasonen J. jelzéssel közli a roêto-tdlzd alakot; a szótárt kiadó PAAVO SIRO szerint „die Zeichen J. und S. sind vorläufig unerklärbar" (VII). A J. jelzés minden bizonnyal Tyimofej Jevszevjev családnevének kezdőbetűjét rejti. Feljegyzései a helsinki Finnugor Társaság kézirattárában vannak (vö. SUSAik. 64, 3: 1—2). B.13. Heikki Paasonen egy tizenharmadik hó nevét is feljegyezte: utdmtdldze, szószerinti jelentése 'fölös hó' (vö. uto 'túl sok, felesleges' < csuv., 166a). Paasonen szerint ez egy „dreizehnter Monat (im Frühling), der in bestimmten Jahren hinzugefügt wird" (152a). Tehát afféle 'szökőhónap'. Ehhez azt kell észbe vennünk, hogy a finnugor népeknél eredetileg a holdhónap és a holdév járta az időszámításban. így a solaris és a lunaris esztendő közt időbeli eltérés mutatkozott, mert a hónapok kezdete nem vágott egybe az évszakok változásával, illetőleg a nevükben említett (névadó) természeti jelenségek feltüntével. Ezért bizonyos időközönként szökőnapokat meg szökőéveket kellett beiktatni. A zsidó időszámításban ilyenkor az Adar hónapot követte a tizenharmadik hónap (1. SZENTPÉTERY IMRE, Oklevéltani naptár. 1912. 18. és 22. L). A zsidók időszámítását öröklik a muzulmánok. A marik művelődésében és gyakorlati életében viszont mély nyomokat hagyott a muzulmán hit és a vele összefüggő szokások. A muzulmánok a lunaris évet követték vagy őrizték meg, ezért kényszerültek a fölös hónap beiktatására, csak így vágott össze az évszakok periodikus változása meg a természeti jelenségek visszatérte ismét a hónapnevekkel. A csuvasok időszámításának erre a sajátosságára utal H. PAASONEN szójegyzékében: a csuvas kdéan kdrlqózd „bizonyos években, melyekben 13 hónap van, a második hónap" (Tschuwaschisches Wörterverzeichnis. Budapest, 1908. 69. 1.). Bővebb magyarázattal szolgál MÉSZÁROS GYULA: „AZ esztendőnek hónapokra való felosztása, és ezeknek az elnevezése a földből, illetőleg annak megmunkálásából indul ki ... a hónapok száma vidékenként különböző, 15.