Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Keleti osztják igeneves szerkezetek [Ostostjakische Partizipial-konstruktionen] 31

46 CSEPREGI MÁRTA kifejezésére igenévi jelzős szerkezet szolgál, és szükség van valamilyen utótagra. A kiinduló mondat ennek alapján: S' -* (koji-kâm) jiswdl '(valaki) sír', ebből lesz nominalizációval jiste soj 'sírás', mely beágyazódik az 8" -*• (möyoli-käm) säfwdl '(valami) hallatszik' mondatba. Éppen azért, mert a soj szóra a nominalizációkor van szükség, az S" nem lehet: * soj säwtdl. Az S főnévi csoportja pedig két részre tagolódik: Det + N (jistd soj). Ilyen szerkezetekkel a valamire való képesség és a hangadással kapcsolatos cselekvésnevek fogalomköreiben találkozunk. 1.23.1. A valamire való képesség kifejezésére csak negatív példáink vannak, másként szólva, a képtelenséget fejezik ki igenévi szerkezettel az osztjákok. Ez esetben a vahi és a vaszjugáni nyelvjárás különbözik egymástól. A vahiban a -kim utótag használatos. Ez önálló szóként nem is szerepel, csak személy végződéses participiumok utótagjaként tagadószóval 'nem tud (nem tudok, nem tudsz stb.)' jelentésben. Más nyelvjárásokban 'körülbelül' jelentésű, a vaszjugániban 'mert valóban' jelentésű módosító, nyomatékosító szó. V lal't'am kim dntim 'nem tudok állni' (KT 1120a), lal'fokim dntim 'nem tudunk állni' (KT 401a), jdliltäm kim dntim 'nem tudok járni' lal'falkim dntim 'nem tud állni', de van Px nélkül is: lalfákim dntim 'nem tud állni' (KT 401a), mä dtdynd tájoltam kim dntim 'nem bírom a fagyot' (KT 970a). A vaszjugáni nyelvjárásban kétféle lehetőség van a valamire való képtelenség kifejezésére: 1. A ko\ 'tudás' utótag a puszta melléknévi igenévhez járul, míg a személyvégződést az utótag kapja: Vj. jdliltd koldí dntim 'nem tud járni' (KT 297b), wertd ko\dl dntim 'csináló tudása nincs, nem ismer mesterséget' (KT 297b). Ugyanez kifejezhető melléknév — főnév kapcsolatból alakult jelzővel: werdt] ot kólel dntim 'ua.' (uo.). 2. kör- + főnévi igenév, pl.: mä jäsrjdltä körsdm 'én beszélni nem tudtam' (KV 201). A kim szó használatos a tremjugáni nyelvjárásban is, mégpedig a példák tanúsága szerint sokkal árnyaltabb rendszerben. Igenév utótagjaként egyrészt a vahival megegyező funkcióban: Trj. mdntdkim dntem 'nem tudok menni' (KT 401b), de pozitív formában is: AâJfdkim täJAdm 'tudok állni' (KT 401a). A kim határozóragokat is vehet fel, ez névszójellegére utal: Trj. sarpind wuta kimnd 'korábban látható volt', as wutd kima jöytem 'Ob láthatóvá jöttem, elértem az Obot' (KT 401b). Néhány mondatban az utótag elmaradt és a tárgyi — alanyi funkciót a puszta igenév tölti be: V mä ott'ilt dnt on\dm 'én úszást (úszni) nem tudok' (KT 96a), Vj. kantd köl jäsrjdlt dnt onlayên 'hanti szót beszélni nem tanult' (KT 317b), mä seyläm wert dntim 'Nekem képességem dolgozni nincs' (KT 935b). A fenti mondatokban az igenév szóvégi magánhangzója hiányzik, talán mondatfonetikai okokból, hiszen azonos, középső nyelvállású redukált magánhangzóval kezdődik a következő szó. Ilyesmi előfordul, vö. Htot, metot. Morfológiailag tehát folyamatos melléknévi igenevekről van szó, szintaktikailag viszont inkább lehetnének főnévi igenevek (alanyi, tárgyi funkció, ige bővít-