Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Keleti osztják igeneves szerkezetek [Ostostjakische Partizipial-konstruktionen] 31

36 CSEPIIEGI MÁRTA melyek közül az egyikbe a határozó helyére nominalizáció után beágyazódik a másik mondat. A magmondatok: S' —• fu tdyine soymdt wdhvdl 'itt nyíres van' S" -*• fu tdyind l'äiqkdivsa wdlwdl 'itt temető van' A transzformációk: S" !^£ fu tdyi # larjkdwsa wdltdki a^£ fu # lar]kdwsd wdltd tdyi ^^L A tdyind soymdt wdhvdl~ 6TÏ% lär\kdivsd wdíta tdyind söymdt (wdlwdl). A copula elhagyása nem törvényszerű. Az igenévi jelzői szerkezet az S' fu elemének funkcióját teljesíti. 1.16.4. A wäl- ige folyamatos melléknévi igenévi alakja vagy annak nyoma fölfedezhető összetett szavakban is: Wj. ildwdl peldk < ildwdlt < il§ wdltd pe\dk 'alul levő (alsó) fél' (KT 112b), V mä kutiqimndwdltot räyam jay 'én közelemben levő dolgom (feleségem) rokon népe' (KT 346a, 800a). 1.2. Szóösszetétel jellegű igenévi szerkezetek FALTTDIÁGOTA osztják névszói összetételekről írt tanulmányában (FgrÉrt. 10. [1948]) az összetétel jeleiként a következőket sorolja föl: hangalaki elho­mályosulás, jelentésváltozás, gyakori használat. E két utóbbi kritériumnak megfelelnek példáink, néha az elsőnek is. A szóösszetételek felépítésükben megegyeznek a szószerkezetekkel: a fel­színen jelzős szerkezet, az igenév az előtagban van vagy önmagában, vagy alanyi, tárgyi, határozói, jelzői bővítménnyel. Az utótag főnév, fő funkciója a főnevesítés. Jelentésük szerint különböző fogalomkörökbe sorolhatók. A foga­lomkörökön belül az összetartó kapocs az azonos vagy legalábbis azonos sze­mantikai jeggyel rendelkező utótag. Az utótagok azonosságából következően az összetétel jelentését az előtag, tehát az igenév hordozza, az utótag csak be­sorolni segít különböző szemantikai osztályokba. Szintaktikai viselkedésük alapján rögtön két nagy csoportra lehet osztani az összetételeket: az aktív és a passzív utótagúak csoportjára. Aktív az utótag, ha a szerkezetnek alanya, cselekvéshordozója is egyben; vagy másféle transzformációban, ha a szerkezet alanyi mellékmondatot helyettesít. A passzív utótag a cselekvés helyét, ide­jét, irányát, módját, eszközét stb. jelöli, a szerkezet tárgyi, határozói mellék­mondatot helyettesít. Az előbbi csoportba tartoznak a mesterség-, állat- és növénynevek, néhány anyagnév, csillagnév és betegségnóv. Passzív utótagú szóösszetételek az idő­pontok, időszakok elnevezései, a szerszámnevek, a környezet helyeinek, tár­gyainak nevei, az elvont cselekvésnevek. Néhány kivétel természetesen mind­két csoportban van. Aktivitás szempontjából semlegesek a hangkifejezést jelentő összetéte­lek, ahol az elő- és utótag között fennálló egyszerű jelzős viszony szintaktikai­kig tovább nem elemezhető. Az osztják irodalmi nyelv kialakulásában nagy szerepe van a folyamatos melléknévi igenévi előtagú szókapcsolatoknak, melyek segítségével sok új fogal­mat jelölhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents