Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Rekonstrukció az urálisztikában [Rekonstruktion in der Uralistik] 15

24 HAJDŰ PÉTER A bemutatott kezdeti eredmények azzal biztatnak, hogy a genetikai leszármazási modell esetleg néhány ponton módosítható lesz, egyszersmind kilátásba helyezik a nyelvrokonságot bizonyító tényanyag megrostálásának szükségességét. Ennek során halaszthatatlan lesz elkülöníteni az alapnyelvből örökölt elemeket a diffúzióval elterjedt affinizálódásoktól és konvergens párhuzamoktól. Valószínűnek látszik, hogy e munkafolyamatban az uráli rekonstrukciók és kronológiájuk átértékelésére is sor kerülhet. * Az alapnyelvi rekonstrukcióhoz újabb impulzusokat adhat az univerzálék kutatása. Az univerzális nyelvi jelenségek teoretikusai a legkülönbözőbb nyelvcsaládokhoz tartozó nyelvek sokaságát tanulmányozták, de az uráli nyelvcsalád meglehetősen kiesett érdeklődési körükből (nyilván a megfelelő szakmunkák hozzáférhetetlensége miatt), s legfeljebb egy-egy finn vagy olykor magyar adalék található munkáikban. Nem érdektelen ezért az univerzálék érvényességét megvizsgálni az uráli nyelvek anyagán is, hogy bizonyosak legyünk afelől: alátámasztják-e az uráli nyelvek adatai az univerzálé érvényét, avagy a a kivételek számát növelik (ami viszont a maga részéről a statisztikai átlagérvény csökkenéséhez vezet). Példának először GKEBNBERG 27. univerzáléját említem, amely szerint a kizárólagosan szuffigáló nyelvek névutósak, míg a kizárólagosan prefigáló nyelvek prepozíciósak s amely a finn nyelvet is mint kizárólagosan szuffigálót említi. Nem foglalkozik viszont azzal a részletkérdéssel, ami a balti finn nyelvek specialistáinak azonnal szemet szúr, hogy noha a finn, az észt és a többi balti finn nyelv csakugyan alapjában véve névutózó, a ritkábban használt prepozíciók nem gyengítik-e e tétel érvényét? S egyáltalán, hogyan magyarázzuk prepozíciók feltűntet e kizárólag szuffigáló nyelvekben? Megoldásul a következő elgondolás kínálkozik. A finn prepozíciók eredetileg az igei csoporthoz tartozván az ige határozószavai voltak: az yli 'át' prepozíció előzményéül egy hyppäsi yli 'keresztül ~ átugrott' szerkezet teendő fel ,amely egy konkrét mondatban egységes szólamot képezve elkülönült mondathangsúlyban is a mondat tárgyától: hän hyppäsi yli || aidan 'ő átugrotta || a kerítést' (e mondatban az aidan accusativusi -n ragos forma). A kiinduló mondatban azután olyan transzformáció ment végbe, melynek során az yli kivált az igei csoportból s a névszói csoport része lett, egyben prepozícióvá értékelődött át, az aidan pedig -n ragos genitivusszá s a mondatbeli szólamhatár is megváltozott: hän hyppäsi H yli aidan 'ő ugrott || a kerítésen át'. Ezt az átértékelődést könnyítette az, hogy az yli — akárcsak a finn prepozíciók általában — nemcsak határozószónak értékelhető (hyppäsi yli), hanem névutóként is forgalomban van (aidan [gen] yli 'a kerítésen át') s mint névutó a névszói csoport tagjaként genitivusban álló alaptag után áll. Az yli tehát egyrészt névutó volt, másrészt — ettől függetlenül — határozószóként az igei csoportban is helyet foglalhatott a mondat tárgya előtt, de mivel a mondat jelentése azonos volt az aidan yli névutós szerkesztésű mondatával, kiindulópontja lehetett a prepozícióvá fejlődésnek. Erre utal egyébként az a körülmény, hogy egyes szakmunkák az yli-t és társait accusativusszal járó prepozícióként tartják nyilván, más munkák szerint azonban prepozícióként is genitivusszal áll, akárcsak a névutói yli (e sajátos helyzet magyarázata, hogy a finnben az accusativus és genitivus — legalábbis