Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: Németh Gyula 1890–1976 206

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 209 sen nagy jelentőséget tulajdonított azoknak az emlékeknek, amelyek az egykori Magyarországon, és a Balkánon beszélt török nyelvvel voltak összefüggésben. Sokat foglalkozott a magyarországi horvát származású B. Georgievits török nyelvű feljegyzéseivel, s mintaszerű feldolgozásban adta ki Balassi Bálint török nyelven írt verseit (ALH 18: 263—271, AOH 2: 23—61, 5: 175— 180). Fáradhatatlanul kutatott a török hódoltság korának hasonló jellegű emlékei után. Élete egyik főművének tekintette Illésházy Miklós 1668-ból származó latin nyelven írott török nyelvkönyvének kiadását. Ebben a müvében összefoglalta mindazt, amit a magyar területen egykor beszélt török nyelvről a nyelvemlékek és a nyugat-balkáni török nyelvjárások alapján tudni lehet (Die türkische Sprache in Ungarn im siebzehnten Jahrhundert. BOH 13. 1970). Nyelvtörténeti kutatásai mellett viszonylag kevesebbet tudott foglalkozni irodalomtörténeti kérdésekkel. Pedig a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzött irodalmi tárgyú török kéziratok korán felkeltették érdeklődését (Le Monde Oriental 13: 145—184). A török irodalmi nyelv mélyreható ismeretéről tanúskodik a török nyelv kettős rendszeréről írott munkája is, amely a török irodalmi nyelv és népnyelv kettősségének sajátosságait tárja fel (ALH 3: 159-199). Mint a magyar turkológia vezető egyénisége 1963-ban részletes elemzés során fejtette ki turkológiánk speciális és általános problémáit (VoprJaz. 1963/6: 126 — 136 és 1964/6: 119 — 125). Gondosan megrajzolt társadalmi kép, tárgyilagos szakmai értékelés, mély emberismeret jellemzi a kiemelkedő magyar orientalistákról, legutóbb pedig Gombocz Zoltánról írott portréit (Gombocz Zoltán. A múlt magyar tudósai c. sorozatban Bp. 1972 és ALH 23: 1—40). Érzékenyen reagált a nemzetközi turkológia eseményeire. Ha megjelent egy jelentős munka, azonnal tanulmányozta, értékelte, és igen sok esetben ismertette. Recenzióinak száma 70 körül mozog. A magyar turkológiában, a magyar őstörténet keleti kapcsolatai miatt, szükségszerű és régi hagyomány, a kelet-európai, főleg az orosz nyelvű szakirodalom ismerete. Németh Gyula felismerte, hogy a Szovjetunióban kiadott művek — szótárak, szövegek, grammatikák, nyelvi, történeti, etnográfiai és más tanulmányok — óriási mennyiségű és nélkülözhetetlen anyagot nyújtanak a magyar turkológiai kutatásokhoz. Ezért egyetemi tanszékén megszervezte a szovjet turkológia bibliográfiájának összegyűjtését (Sovietico-Turcica. BOH 9. 1960). Tudományos munkásságát itthon és külföldön egyaránt nagyra értékelték. A megtisztelő hazai tisztségek mellett számos külföldi tudományos akadémia választotta tagjai sorába, számos hazai és külföldi kitüntetésnek volt tulajdonosa. Hetvenedik születésnapja alkalmából két emlékkönyv jelent meg tiszteletére (AOH 11. 1960 és Németh Armagam. Ankara 1962). A 85-ik születésnapjára itthoni és külföldi tudósok közreműködésével készített, de sajnos megkésve érkező emlékkönyvet (Studies in Honour of Julius Németh. Loránd Eötvös University. Bp. 1976) már nem tudta átvenni. Kiemelkedő tudományos érdemei Németh Gyulát a turkológia legnagyobbjai közé sorolják. Eredményeivel jelentősen hozzájárult történelmi múltunk megismeréséhez, s a nemzetközi turkológia gyarapításához. Azok, akik őt személyesen is ismerték, soha nem felejthetik el emberi nagyságát. A magas tudományos és társadalmi posztokon is megőrzött közvetlen emberiességét, csipkelődő ízes humorát, szerető szigorát, következetességét és mélyről fakadó emberi bölcsességét. KAKUK ZSUZSA 14 Nyelvtudományi Közlemények 80/1.