Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 195 fontos forrásának számító elnöki megnyitóit, zárószavait. (Mindezekkel kapcsolatban 1. a bibliográfiát.) A nevelői hivatáson kívül nyelvünknek és azt beszélő magyar népnek, valamint a nyelvtudománynak a határtalan szeretete vitte Bárczi Géza professzort minden bizonnyal a Magyar Nyelvtudományi Társaság felé is. Tudományos eredményeire, oktatói-nevelői erényeire, életszeretetére, emberi ismeretére gondolva nem véletlen hát, hogy az ő több mint másfél évtizedes elnöksége alatt kristályosodott ki és vált igazán teljessé a Társaság létalapját jelentő hármas feladatkör: rendszeres felolvasó ülések a nyelvtudomány legújabb eredményeiről; konferenciák, vándorgyűlések a legidőszerűbb nyelvészeti kérdésekről; a nyelvtudományt előbbre vivő dolgozatok, forráskiadványok stb. megjelentetése. Bárczi Géza vállalta a Magyarok Világszövetsége keretében az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének sok fáradsággal és felelősséggel járó elnöki tisztét is. Éppen azért, mert gondoskodása kiterjedt még a hazájuktól távol került magyarok és leszármazottaik anyanyelvének ápolására is. Erejét nem kímélve, szívvel-lélekkel küzdött azért, hogy a világban szétszórt magyarság megtarthassa nyelvét, kultúráját és hogy megőrizze nemzedékeken át ehhez a földhöz, ehhez a néphez való tartozásának tudatát. (L. a bibliográfiában az Anyanyelvi Konferenciákon elmondott bevezetőit, előadásait stb.) Végül a teljesség kedvéért arra is utaljunk, hogy Bárczi Géza sohasem vonta ki magát a nyelvi, anyanyelvi ismeretterjesztésből sem, akár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban tartandó előadásról vagy elnöklésről és vitavezetésről volt szó, akár a rádióban kellett nyilatkoznia; akár pedig arra kérték fel, hogy a televízió nyilvánossága előtt kerekasztal-beszélgetésen fejtse ki véleményét az idegen szavak használatáról vagy nyelvünk szépségéről. 5. Bárczi Géza életpályájának felvázolása, életművének számbavétele közben talán már kibontakozott nyelvtudományunk e nem mindennapi egyéniségének a rajza is. Mégis úgy gondolom, a teljesség kedvéért szükséges röviden bemutatnunk külön is Bárczi Gézát, a tudóst, továbbá a tanárt, valamint magát az embert. 5.1. Bárczi Géza dolgozatait, munkáit, amelyek nyelvtudományunknak — benne különösen a magyar nyelvtörténetnek — szinte az egészét átfogják, és gyakran az egyes részdiszciplínák alapjait tárják fel, — összefoglalóan — a témagazdagság; a problémák világos felismerése; az ezek megoldására irányuló igen jó módszerbeli érzék; a logikus, áttekinthető és ugyanakkor távlatokat nyitó okfejtés; a rendkívül széles látókör, valamint a mindig ízes, változatos, elegáns stílus jellemzi. Külön is ki kell térnünk nyelvszemléletére, módszerére és eredményeire. Benkő Loránd Bárczi munkásságának leginkább például szolgáló vonását a nyelvszemléletben jelölte meg. Abban a tényben, hogy Bárczi Géza számára a nyelv, különösen az anyanyelv sokkal több, mint egyszerű közlési eszköz, ,,az emberi életkörülmények és az emberi tudás fölhalmozódásának tárháza is", továbbá esztétikum, művészi eszköz, valamint „a nemzeti tudat egyik letéteményese . . . , amely érzelmi szálakkal is hozzánk kötődik . . .", Bárczi Géza nyelvszemléletéhez tartozik az is, hogy a következőket vallja: ,, . . . a nyelv működési törvényei megismerésének — a rendszerbeli összefüggések mellett — lényegi feltétele egyrészt fejlődésében, mozgásában való látá-13*