Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 179 szótára. 1902 — 1908; stb. — BALASSA JÓZSEF—SIMONYI ZSIGMOND, Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon. I. Magyar hangtan és alaktan. 1895; — stb.). Mindezen túlmenően: föllendül a szókincs vizsgálat, a nyelvjáráskutatás, a fonetika, erősödik a stilisztikával való foglalkozás, és új diszciplínával is gazdagodik nyelvészetünk: nagykorúsodik a névtudomány. Végül a magyar nyelvtudomány felvirágzását talán mindennél jobban dokumentálja a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalakulása (1904) és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek a megindulása (1905). Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy ebben a korszakban is lényegesen kedvezőtlenebb a kép az általános és a szinkrón nyelvészetet illetően. B) A két világháború közötti időben — amikorra Bárczi Géza pályájának az elindulása és kibontakozása is esik — a korábbi föllendülés megállt, sőt visszaesés mutatkozik a legtöbb területen. A magyar nyelvtudomány nehéz anyagi helyzetbe került, és nem jött létre olyan szervezeti forma (tudományos intézet, nagyobb egyetemi tanszék stb.) sem, amely egyrészt a különböző helyen folyó és sok tekintetben koordinálatlan munkálatokat össze tudta volna hangolni, tervszerűbbé tudta volna tenni, s másrészt az amúgy is gyakoribb részlet vizsgálatokra irányuló kutatások mellett lehetővé tudta volna tenni, hogy az immár elkerülhetetlenül szükséges kollektív munkával további korszerű szintézisek, alapvető összefoglalások, adatfeltáró művek, valamint modern kísérletek stb. szülessenek. Ilyenformán érthető, hogy ez az időszak — különösen a szintézisek terén — jobbára a torzók korává lesz (1. : GOMBOCZ ZOLTÁN—MELICH JÁNOS, Magyar Etymológiai Szótár. 1914 — 1944, a ,,g" betűnél vége szakadt; a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve című sorozat, amelynek keretében a tervezett 27 egységnek 1938-ig még a fele sem tudott megjelenni; stb.); hogy — jóllehet a már korábban is alkotó nyelvészek mellé ekkor is újabb kitűnő tudósok sorakoztak, és a nyelvtörténet tovább lépett előre, a névtan meg éppen ebben az időben indul virágzásnak stb. — a várhatónál és kívánatosnál (különösen egyes diszciplínák — mindenekelőtt a leíró nyelvtan, de a dialektológia és az alkalmazott nyelvtudomány stb. — területén is) jóval kevesebb nyelvészeti mű lát napvilágot; hogy alig hatnak a modern törekvések, például a prágai iskola, és a leíró jellegű nyelvészet sem tud utat törni magának; hogy egyes folyóiratok megszűnnek, de a megmaradtak is vagy hosszú időközökben jelennek meg, vagy nagyon megvékonyodnak; stb. Ez az időszak tehát igen sok adósságot hagyott hátra . . . összefoglalva talán azt mondhatnánk: az előző korszak mintegy példát mutatott, az utóbbi pedig — nem kis részben — kijelölte az első tennivalókat a ma nyelvtudományának. C) Nyelvtudományunknak a felszabadulás után kezdődő és ma is tartó szakasza — amely időszakban Bárczi Géza három évtizeden át nem mindennapi eredményességgel munkálkodott — nagymértékben különbözik mind az előzőtől, mind a korábbiaktól. A megváltozott társadalmi, gazdasági és művelődésben" viszonyok következtében alapvetően módosult a magyar nyelvtudomány helyzete, mindenekelőtt külső szervezeti formája. A szükséges anyagi feltételek biztosításával új kutatóközpontok jöttek létre. Már 1949-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, továbbá az egyetemek és főiskolák (mindenekelőtt a tanárképző intézmények: a budapesti, a debreceni és a szegedi egyetem, továbbá az egri, a nyíregyházi, a pécsi, a szegedi és a szombathelyi főiskola) magyar nyelvészeti tanszékei — a hallgatóság létszámának megsokszorozódása, az oktatás korszerűbbé, hatékonyabbá tétele stb. következtében — szintén valóságos kutató műhe-12*