Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - K. Palló Margit: Kajtat és kajtár [Ung. kajtat ’herumstöbern’ und kajtár ’Wandervogel’] 166

KAJTAT ÉS KAJTÁR 169 a kajtat ige semmiképpen sem lehet bolg.-török eredetű. A sok, hangtani szempontból indifferens régi török igei átvételeink közül a kajtat igéről biztosan elmondhatjuk, hogy nem bolg.-török, hanem kipcsak nyelvi jöevény. — A közt. d^>d~>j hangfejlődés végső fokának jelölése KleöAElnál (11. sz.), de még a Tefsirben (12—13. sz.) is ingadozó. Tudva azt, hogy az irodalmi nyelv helyesírása általában mindig konzervatív, az sincs kizárva, hogy a népnyelvben az ótör. -d-, -d végső j foka sporadikusan már jóval előbb is jelentkezik, így joggal gondolhatunk arra is, hogy a kaj- ~ kaj igenévszó esetleg még a honfoglalást közvetlenül megelőző, a párhuzamos bolg.-török és kipcsak nyelvi hatás századából való kipcsak nyelvi jövevény. — Ettől függetlenül a kajtár (madár) lehet kun jövevényszó. Erre látszik utalni különben kései: 1346 adatolása is. 7. Befejezésül még annyit, hogy a kajtat és kajtár szavunk hangtörténeti múltjának, jelentésfejlődésének és összefüggésének a bemutatását nem csupán MÁNDOKY kételyei tették szükségessé, hanem a mondhatni mindmáig kísértő gondolat, hogy talán mégis finnugor eredetű a szócsalád. — A közelmúltban (MNy. 63: 10) BÁKCZI pl. még így nyilatkozott: ,,A kajla és hajlik közös eredete, úgy vélem, minden kétségen fölül áll." PAIS kezdettől fogva óvatosabb, nem tartja lehetetlennek, hogy a szócsalád egyes tagjai török eredetűek is lehetnek. A magyar haj- igető kikövetkeztetett alapnyelvi *kajs- és a török kaj- hangtani hasonlósága végül is arra a kérdésfölvetésre indítja: ,,Tehát egy uráli és egy török nyelvelem egyezésével volna dolgunk?" (A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. 1975. 58.) — Az előadottak tudatában világos, hogy még ilyen nagyon távoli rokonságról sem lehet szó, mert a török kaj- véghangzója egy ótörök -d szabályos folytatása. K. PALLÓ MARGIT Ung. kajtat 'herumstöbern' und kajtár 'Wondervogel' (diai.) von MARGIT K. PALLÓ Im Artikel beweist die Verfasserin, daß die letzte Stufe der alttürk. -d-, -d, mittel -türk. ô, gemein türkisch en j Lautentwicklung (der Laut j) auch in den alten türkischen Lehnwörtern der ungarischen Sprache nachweisbar ist. In diesem Falle handelt es sich um das alttürk. Verb kadir- (< kad-) 'to twist, turn back' (CLATJSOST 604) > mitteltürkisch kaôïr- id. fKÂaô. BROCK. 140) > in den heutigen Mundarten kajïr- (< kaj-) 'biegen, umbiegen' (KADL. 2: 95). Im Türkischen lebt der Verbstamm kaj- heute nur in Ableitungen mit dem kausativen Ableitungssuffix -r, -t bzw. -tar genauso wie der übernommene ung. Verbstamm kaj-, den wir heute nur in der abgeleiteten Form kaj-tatkennen. Die Bedeutung im Ung ist: '(herum)- suchen', d.h. 'sich umkehren', und die Bedeutung der nominalen Ableitung kajtár : 'derjenige, der (herum) sucht'. — Die tschuwassische Entsprechung des gemein türkischen Verbstammes kaj- lautet: %ir- 'rayTb, crwßaTb' %iren- (refl.) 'cryTbCfl, crbiöaTbCfl' (ASM. 15: 120, 122), es vertritt also die d > ><5 > r Lautentwicklung, die für den bulg. -türk. Sprachzweig charakteristisch ist. — Man kann annehmen, daß der Verbstamm kaj- bereits im Chasarenreich zur Zeit der parallelen bulgarisch-türkischen und kiptschakischen sprachlichen Wirkung ins Ungarische übernommen wurde und es würde bedeuten, daß die Stufe j sporadisch schon sehr früh im Kiptschakischen vorhanden war.