Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403
A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 417 halmazával vannak megadva. (A „fonetikus írást" így értem: „Tcülömben észt nem láttya hejtelenül". ) További megjegyzések ezzel a paragrafussal kapcsolatban. Halle óta tartó közönséges felfogás, s ezért nem Katz tévedéséül róható fel: „MSRegeln und SS-Regeln zusammen bestimmen . . . die Menge aller möglichen Morpheme einer gegebenen Sprache" (27). Ezek a szabályok nem határozzák meg az összes lehetséges morfémát.5 A szabályok rendezettségét szükségszerűnek tartja Katz (27, és főként 135. 1., 62. jegyzet). Nem szükségszerű ez, csak a leírás egyszerűségét és több általános szabályszerűség) leírását biztosítja. A szabályok lehetnek teljesen rendezetlenek is, mint ahogyan ezt megszoktuk a hagyományos nyelvleírásban, csak sokkal több bonyolultabb és egyedibb feltételt kell kikötni. Az idegen szavakban és az „expresszívákban" közönséges, hogy olyan hangok is előfordulnak, melyek egyébként nem. Katz számára világosan azért okoz ez a jelenség problémát, mert fonémákkal (is) dolgozik. Minden fonémával operáló fonológiának közös problémája ez. Megkülönböztető jegyes fonológiában másként vetődik fel a kérdés. Még ha néhány minimális párt fel is lehet így tenni, általában nem kell még egy vagy több fonémával terhelni a fonológiát, hanem a megfelelő helyeken ki kell jelölni a szótárban is egy olyan jegyet, amilyent általában nem kell, s aholis a megkülönböztető jegynek úgyis megvan a helye, csak általában elégséges ki jelöletlenül hagyni. Katz szabály alóli kivételként oldja meg a problémát. Kérdés azonban, nem hasznosabb-e — az egyébként egyenértékű, s általában másra is szükséges, többször fölhasználandó — „strátumkijelölés". Ez eléggé elterjedt felfogás. A megfelelő „strátumkijelölés" egy szótári tétel mellett több szabály feltóteléül szolgálhat; ennyiben gazdaságosabb. így is szép megfogalmazást kap a kivétel: „ein Segment ist Ausnahme zu einer Regel dann, wenn die Beschreibung der Regel auf es zutrifft, es die Regel aber trotzdem nicht durchläuft" (29). S egy végtelenül szellemes és tökéletes megjegyzés a kivételekről: „Ausnahmen kann es prinzipiell zu aller Regeln einer Grammatik geben, d.h. die Menge der Regeln charakterisiert die Menge der möglichen Ausnahmen einer Grammatik" (29; kiemelés tőlem — M. F.). 3.3. A fonológia katzi szintjeit és szabályblokkjait természetesen lehet sematikusan ábrázolni blokkdiagramm formájában. „Aus diesem Schema läßt sich ablesen, daß theoretisch verschiedene Arten von Repräsentationsebenen und Regeln verglichen werden könnten" (30)_. Pontosan. Éppen ezért (a jelen fonológiai keretben) ennyi szintet és a megfelelő szabályokat kell összehasonlítani a tipológia- és nyelvszövetségkutatás alkalmával. Katz azonban ezek jó részével adós marad könyvében. Remélhetőleg egyszer majd a többi összehasonlítást is megteszi (de legalább jóval többet, mint ami itt van), hiszen az anyag hihetően a kezében van, legalább félkész állapotban. Minden lehetséges összehasonlítást ki kell próbálni, s lehetőleg csak utána ítélkezni. A „redundanciamentes rendszeres fonematikus reprezentáció" rossz az összehasonlításra, „da hier ja Segmente nur hinsichtlich der Merkmale charakterisiert sind, die vom spezifischen Kontext aus nicht voraussagbar sind" (30). Ez miért baj? A mondathoz tartozó 69. jegyzetben maga Katz motiválja, hogy mi lehet a helyzet ezzel ténylegesen. Technikailag megvalósítható ez az összehasonlítás, mondja Katz. Majd ismét egy motiválatlan kijelentés: kevéssé érdekesek a tipológiában. Miért? Hogy megkönnyítik-e a nyelvtanulást, Katz sem tudja, én sem. De ez még nem jelenti, hogy nem érdekes az összehasonlítás. Katz példája: A és B nyelv, melyek közösek abban, hogy kezdődhet bennük két mássalhangzóval is morféma, csakhogy az egyikben /k/ az első mássalhangzó, a másikban /•/. Hogy A anyanyelvűnek B-t megtanulni (illetőleg fordítva) könnyebb, mint olyannak, akinek az anyanyelvében csak egyetlen mássalhangzó lehetséges szókezdeten, — az legalább annyira elképzelhető, mint ennek a fordítottja. A fonematikus reprezentációk összehasonlítása Katz szerint is lehetséges és érdekes. Mint állítja, ezt a jakobsoni fonológia keretében is meg lehet csinálni. Ez azért említésre méltó, mert Katz korábban nagyonis nem kielégítőnek tartotta a jakobsoni fonológiát az összehasonlítások szempontjából. A „redundáns rendszeres fonematikus reprezentációk" is összehasonlíthatók. Ez a fonémák szintje, de — hangsúlyozza Katz — a klasszikus fonológiában ez a lehetőség 5 Vö. MÁRTONÉI FERENC, A fonológia kreatív alkotórésze (Fonológiai automata a generatív grammatikában). Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 10: 83 — 114. Budapest 1974. 27 Nyelvtodnmányi Közlemények 79/1-2.