Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 411 Auf Grund dieser Erfahrung behaupten wir, daß, was die Finnougristen Ostjakisch, Jurakisch und Selkupisch nennen, mit aller Wahrscheinlichkeit keine Ketten der behandelten Art untereinander erlauben, also jeweils durch Sprachgrenzen geschieden sind" (15). A másik oldalról kapott eredmény: „Um diesen im Moment unlösbaren Fragen aus dem Weg zu gehen, begnüge ich mich in dieser Arbeit, solche Erscheinungen zu behandeln, die die oben genannten „sicheren" Sprachgrenzen überschreiten" (15). Összefoglalva: az egész könyv alapján, ahogyan az egységek (nyelvjárások) leírásaiból és összehasonlításaiból kitűnik, úgy sejlik, hogy a tárgyalt tesztet Katz nem vette túl komolyan a gyakorlati feladat megoldásában, hanem a nyelvész intuícióját ós a finnugrisztika hagyományait használta fel, s így állapította meg a priori a kutatott egységeit, a tíz nyelvjárást (nyelvjáráshatárról elméletileg sincs szó!) — a könyv szerencséjére. 2.2.3. A nyelvszövetségeket tulajdonképpen az izoglosszák konstituálják. Az izoglosszákról szóló paragrafus (15 — 16) minden tételével könnyen egyet lehet érteni. Definíciója: „Isoglosse wird hier in weiterem Sinne verstanden als die, gedachte, Linie, die das Verbreitungsgebiet irgendeiner grammatischen Erscheinung (auch das Lexikon gehört zur Grammatik) umschließt" (15). Ha legalább egy izoglossza vesz körül egy nyelvterületet, nyelvszövetséggel állunk szemben. Másik lehetőségként reménytelen kísérlettel kerülnénk szembe: azt kellene pontosan meghatároznunk, hány (azonos kiterjedésű?) izoglossza együttese esetében van dolgunk nyelvszövetséggel. így magátólértetődően egy nyelv több nyelvszövetséghez tartozhat egyidejűleg, vonja le a következtetést a szerző Jakobson nyomán (s faktuálisan nehezen lenne elképzelhető, hogy csak egyetlen nyelvszövetséghez tartozzon akár két nyelv is, tehetjük hozzá). Az univerzálók és kvázi-univerzálék nem érdekesek a nyelvszövetség szempontjából, mondja Katz. Ha tipológus szemmel közelítünk a nyelvszövetségekhez, inkább a fordítottját kellene hangsúlyozni: igenis érdekesek, éppen annyira, amennyire az univer•zálék azok. Az adott ponton legfeljebb univerzálékutatás és nyelvszövetségkutatás egybeesik. Az univerzálék jelentése a tárgyalt szempontból: az univerzálók a Föld összes nyelvének egyetlen nyelvszövetsóghez tartozását mondják ki. (Ha megengedjük, hogy egy nyelv több nyelvszövetséghez tartozhat, ez végképp természetes kijelentés.) Két vagy több nyelv annál erősebb nyelvszövetséget alkot, minél több izoglossza határain belül helyezkedik el, csempészi vissza a nyelvszövetség alternatív jelentését Katz (16). A nyelvszövetségek erősségének jellemzésére értékskálát javasol. Javaslatát alig konkretizálja, s könyve végén, a tárgyalt konkrét nyelvszövetségek bemutatásakor sem teszi explicitté ezt a gondolatot. Inkább előzetes figyelmeztetés csak: nem plauzibilis, hogy minden izoglosszának azonos értéke legyen az értékskála felállításakor. Súlyában különbözőnek tűnik az az izoglossza, hogy van nazális mássalhangzó (függetlenül attól is, hogy ez kvázi-univerzálé), mint az, hogy például van faringalizált likvida. Míg egyetértek teljesen a nyelvszövetséghez tartozás súlyozásában, nem tudok erre konkrét pozitív alternatívát javasolni. Az említett aggodalomra Katz következő mondata adott okot, amiért az ügyet szóba hoztam egyáltalán: „Ein Sprachgebiet, das von mehr Sprachbundisoglossen umschlossen ist, ist auf dieser Skala höher zu bewerten als eines innerhalb von weniger solchen Isoglossen" (16). Csak mennyiségi különbségről van itt szó. 2.2.4. Mindent egybevetve arról, amit Katz ad meg a nyelvszövetségek feltételeiről, a következő két módosítás lehetőségét kell meggondolni. (1) A földrajzi kontinuitás helyett valamilyen absztraktabb kontinuitást vagy érintkezést kell feltenni két vagy több nyelv között. (2) A nyelvhatár helyett azt a feltételt adhatjuk, hogy két nyelv (alsó határként akár két egyéni nyelv) szükséges minimálisan a nyelvszövetség feltevéséhez úgy, hogy legalább egy ponton különbözzék ez a legalább két nyelv. Ezek a feltételek egyelőre, úgy tűnik, nem lehetnek olyan egzakt megfogalmazásúak, mint amilyent Katz vár el és kínál (eléggé a strukturalizmus szellemében, s a generatív grammatika gyakorlatától és — részint elveitől is — eltérően). A javasolt módosítások ugyanakkor teljesen összhangban vannak azzal a gyakorlati munkával, amit a szerző elvégzett. 2.3. Az így felfogott nyelvszövetségkutatás és dialektológia erősen hasonlít egymáshoz, egy fontos különbséggel: ,,Eine Scheidung der beiden Disziplinen scheint mir aber insofern nötig, als sich die Dialektologie mit sprachlichen Gebilden beschäftigt, die grundsätzlich die „gleiche" Grammatik haben, die Lehre von den Sprachbünden mit solchen, die grundsätzlich verschiedene Grammatiken haben" (17). Ennek a különbségtevésnek gyakorlati, valóságos nyelvhasználati alapja van: „Sie spiegelt . . . grob wieder,