Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 407 uns also gleichgültig, ob zwei benachbarte Sprachen eine Isoglosse teilen, die sie ererbt haben oder ob sie diese sekundär erworben haben. In beiden Fällen sind sich die beiden Sprachen um diese Isoglosse «ähnlicher», in beiden Fällen vereinfacht sich die Überwindung der Sprachgenze um ebendiese Isoglosse. In dieser Sicht ist es natürlich für Sprecher dies- und jenseits einer Sprachgrenze umso günstiger (und für den Linguisten umso interessanter), je mehr solcher Isoglossen sie vorfinden" (16). 2.2. Katz a nyelvszövetség szinkrón meghatározását a következőképpen adja meg: „Von einem Sprachbund kann man sprechen, wenn a) zu einer gegebenen Zeit b) ein zusammenhängendes geographisches Gebiet, das c) von mindestens einer Sprachgrenze durchzogen ist, d) von mindestens einer Isoglosse umspannt wird" (16). A meghatározás jelentősége Katz szerint: „Nichts ist in dieser Formulierung ausgesagt über die genealogischen Beziehungen der Sprachen, die innerhalb der Isoglosse liegen. Es ist uns also gleichgültig, ob zwei benachbarte Sprachen eine Isoglosse teilen, die sie ererbt haben oder ob sie diese sekundär erworben haben" (16). 2.2.1. Két vagy több nyelv, illetőleg két vagy több nyelvjárás alkothat nyelvszövetséget (12), mondja a szerző. Rendkívül vonzó, hogy elméleti szempontból nem tesz különbséget nyelv ós nyelvjárás között. Tisztán nyelvészeti szempontból bizonyára nincs is (amennyire látom, a kölcsönös, esetleg egyirányú érthetőség foka például megfoghatatlan vagy pedig túl sok tényezőn múlnék, ha mérni próbálnánk valahogyan, és így hasznavehetetlen kritérium). Megkockáztatnám azonban — folytatásképpen — azt a feltevést is, hogy elméletileg a nyelvvel és nyelvjárással hasonló státus illet meg bármely idiolektust is, bármely egyéni nyelvet is. Azaz két vagy több ember egyéni nyelve (kompetenciájukat is beleértve) szintén alkothat „nyelvszövetséget" (pl. házaspároké, testvéreké, közvetlen kollegáké stb.). Katz felfogásába is feltehetően beleférhet ez a feltevés. Kár, hogy nem látszik könyvéből: végiggondolta-e ezt az utat, s esetleg talán csak azért nincs nyoma, mert túlzottan eretnek gondolatnak tűnik. Szerencsés, hogy elzárkózik a nyelv vagy akár nyelvjárás nyelvészeti meghatározásának kísérletétől. A nyelvészet mai állására hárítja át ezt a máig megoldatlan feladatot: „Was eine Sprachgrenze ist, hängt natürlich eng mit der Frage zusammen, was eine Sprache (vs. Dialekt) ist, eine Frage, die von der Linguistik bisher nicht befriedigend gelöst werden konnte" (13). A fenti gondolat folytatásaként talán megkockáztathatom azt a további feltevést, hogy nyelvészetileg definiálhatatlan fogalomról van szó, azaz pontos definíciója nem adható meg a nyelvnek vagy nyelvjárásnak. Ezek sokkal inkább statisztikus fogalmaknak tűnnek, s mindenekelőtt olyan kérdésekkel vannak szoros kapcsolatban, melyeket a szociolingvisztika vizsgálhat (mit vallanak magukról a beszélők, a környező népcsoportok, mik a beszélők ambíciói stb.). így van ez legalább addig, míg nem dolgozunk idealizációval. A nyelvszövetség egyik feltétele tehát az összefüggő földrajzi terület Katz szerint. A nyelvszövetség általános esete, hogy legalább két nyelv(járás) a tartozéka (A, B), amiket olyan nyelv(járás) (vagy nyelvek? nyelvjárások?) vesz(nek) körül (C), melyek nem részesei ennek a nyelvszövetségnek (a továbbiakban a nyelv szót használom nyelvjárás és egyéni nyelv fedőneveként is, ha elméleti kérdésről van szó). Az általános eset tehát: (1) Ennek az általános esetnek (ami a szerző szerint: „Idealfall eines Sprachbundes") speciális esetei a következők. Az első: (2)