Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

404 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL zásainak jelentőségót — ez lehet a jövő feladata —, mindenképpen úgy tűnik, hogy munkája kézikönyv lesz: tíz nyelvjárás újraelemzése és újraleírása egységes elméleti és módszertani keretben. Ez a rész nagy hiányokat igyekszik pótolni (az Eredményekkel együtt). Úttörő munka, ahogyan a szerző maga világosan megfogalmazza és célkitűzéseiben helyreteszi könyvét. „In der eigentlichen Finnougristik hat die Lehre von den Sprachbünden nie eine gewichtige Rolle gespielt (vgl. Hajdú 1970). Insbesondere gilt das für synchrone Vergleiche" (20). Majd részint ezt ismételve: „Eingehendere Voruntersuchungen über phonologische Sprachbünde auf dem hier behandelten Gebiet fehlen völlig, sogar gelegentliche Bemerkungen dazu sind kaum zu finden. Die Darlegung der auftretenden Konvergenzen ist somit weitgehend neu. Ebensowenig gibt es Arbeiten, die über die generative Phonologie des Ostjaki' sehen, Jurakischen oder Selkupischen handelten. Es galt also vorhandene „taxonomische" Phonologien, soweit möglich, umzuschreiben oder neu zu erstellen" (38). Ekkora hiányokat igyekszik pótolni Katz, nem kevés eredménnyel. Mindezzel egyet kell értenünk. Mindazonáltal nem szabad megfeledkeznünk, hogy Katz a tíz nyelvjárásnak nem teljes generatív fonológiai elemzését adja; inkább előkészület, alapozás ez hozzá. Ezért sem ugrik elő szembeszökően, hogyan különbözik ez a strukturalista fonológiáktól. Katz kezében az anyag. Jó lenne, ha egyszer megtenné, hogy ezeknek a nyelvjárásoknak (s akár másokénak is) teljes generatív fonológiai leírását is elvégezné. Elméleti gondolkodásban és gyakorlati módszertani munkában egyaránt nagy jártassága van Katznak. Leplezetlen — és igen tiszteletreméltó — ambíciója, hogy a kettő szoros egységet alkosson, az egyik ne lehessen meg a másik nélkül. Nem jelszó ez Katz esetében, hanem gyakorlat, megvalósulás. Igaz, ténylegesen nem mindig sikerül ez tökéletesen. Van elmélet és gyakorlat között szakadék, mindenekelőtt azért, mert Katz az elméletben többet igényel ós ígér. Higyjük, hogy a folytatás nem marad el, s ez a szakadék, távolság, „gap" majd csökken vagy eltűnik. (A tüzetes bírálatban sok szó lesz erről.) A továbbiakban megpróbálok bemutatni néhány mozzanatot Katz kutatói viselkedéséből. 1.2. A valóban logikus írásmódra jellemzőnek nem is vehetünk jobb példát, minthogy a kétféle diszjunkciót Katz állandóan jelöli írásban, és így sok fejtöréstől és félreértéstől óvja meg az olvasót: „oder (vei)", „oder (aut)" (passim). 1.3. Az egyenesvonalú, kitérő nélküli kifejtést biztosítja Katz azzal, hogy a jegyzeteket nem utalásokra használja fel, hanem gyakran ezek is „apró művecskék" vagy fontos kitérő gondolatok, elágazások a fő iránytól. A 294 jegyzet magáért beszél (132 — 150), milyenjgondolatdús és milyen sokirányú érdeklődésű, mindenre figyelemmel levő a szerző. 1.4. Nem ijed meg a sematikus ábrázolástól (az egyéb formalizálások mellett). Sematikus térképei áttekinthetőségükkel magukért beszélnek. Katz — ez még lényegesebb — állandóan tisztában van azzal, hogy idealizál. Minthogy bátran teszi, példamutatónak hihetjük: az idealizáció a tudományos munka szükségszerű sajátja. 1.5. Az egyenesvonalú kifejtés kedvéért bizonyos mozzanatokat „átmenetileg elhallgat". Később teszi őket explicitté. Többször előfordul ez a kifejezés, vagy hasonló: „die Voraussetzung, die ... stillschweigend (kiemelés tőlem — M. F.) gemacht wurde . . .". A kifejtés világosságának, logikának ós tisztességnek egysége fejeződik ki ebben. Hasonlóan, gyengéit maximálisan törekszik nem leplezni. Saját maga hívja fel rájuk a figyelmet úton útfélen. Például: (1) a tőle javasolt nyelvszövetségelmélet nem tud számot adni az északi osztják és a szelkup azon közös sajátosságairól, hogy a nazális mássalhangzók bizonyos feltételek mellett denazalizálódnak (13); (2) az érthetőségi kritérium (a nyelvhatár megállapításához) nem kielégítő pl. a holland és német, olasz és francia szótválasztásához (14); (3) Katz a nyelvszövetségeknek talán rosszabbik leírási lehetőségét választja saját nyelvismereteinek korlátai miatt (17) — itt az egész könyv megítéléséről esik szó!; stb. 1.6. Katz tudatában van, hogy nem terepen, hanem íróasztal mellett kénytelen dolgozni, s ennek megvan a maga veszélye. Például: „Mehr freilich läßt sich vom Schreibtisch aus nicht behaupten . . ." (15).