Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135

142 BARABÁS ANDRÁS-KÁLMÁN C. GYÖRGY-NÁDASDY ÁDÁM f u s o k (kényszerű) nyelven kívüli szempontjait és (jogos) hagyománytiszteletét visszacsatoljuk a nyelvleírásba, ahol ezeknek semmi keresnivalójuk. A MMNy. idevágó részének szerzője, BENCÉDY JÓZSEF például a következő salto mortaléra kényszerül: „Az olyan dolgokat, mint az esti csillag stb. [jóllehet nevük a definíció értelmében tulajdonnév lenne], a közösségi nyelvtudat vagy nem tudja, vagy nem akarja olyan egyednek felfogni, mint azokat a dolgokat, amelyeket tulajdonnévvel jelöl" (553). Ez az érvelés két okból is tarthatatlan. Az egyik: a nyelvi rendszer, mint objektív létező leírását nem befolyásolhatja az, hogy a leirandó objektum a beszélők tudatában hogyan tükröződik. (A zoológus sem sorolhatja a delfint a halak közé azon az alapon, hogy a köztudat évezredek óta halnak tartja.) De ezen túlmenően is fölmerül a kérdés: honnan tudja Bencédy, hogy mit tud vagy mit akar a „közösségi nyelvtudat"? Hol nyilvánul ez meg? Ha a nyelvben (azaz a nyelvi rendszer valaminő elemeként), akkor minek itt emlegetni: írjuk csak le a nyelvi jeleket, hiszen ez a nyelvleírás feladata. Ha viszont nem tükröződik a nyelvben (azaz a nyelvi rendszerben sehol sem dokumentálható), akkor leírása eleve kívül esik a nyelvészet illetékességi körén. Azaz: kimondhatnánk például, hogy a kutya szót a „nyelvi köztudat" himneműnek tekinti, ám e megállapítás irreleváns (vagy más tudomány hatáskörébe tartozó) lenne, mivel a nyelvi rendszer alapján ezt sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Mivel Bencédy (s a többi idézett szerző) semmilyen nyelvi ténnyel nem támasztja alá, hogy a „nyelvi köztudat" az esti csillag-féle elemeket másként kezelné, mint a többit, csakis arra gondolhatunk, hogy ezen elemek k i s kezdőbetűs írását tekintik kivétel-voltuk, köznévi státusuk jelének. Márpedig a helyesírás — mint tudatos emberi alkotás, megtartható vagy alapjaiban megváltoztatható kultúrtörténeti produktum — nem része a nyelvi rendszernek; másrészt legfeljebb kodifikálóinak tudatát tükrözheti (a közösségét csak akkor, ha az nyelvi jelben érzékelhető formát ölt — dehát ekkor már a nyelvet tükrözi). Sokhelyütt felbukkan e tévedés: „A nagy kezdőbetű kétségtelenné teszi . . ., hogy tulajdonnévvel van dolgunk" (FÁBIÁN 37); „A tulajdonnév köznévi használatának külső jele a kisbetűs írásmód" (J. SOLTÉSZ 463); „. . . van egyedi köznév is, pl. a sarkcsillag" (KÁLMÁN BÉLA 8); ,,. . . egyes kiemelkedő dátumok, . . ., amelyeket sokan nagy kezdőbetűvel írva tulajdonnevesíteni is szoktak ..." (BALÁZS 297); „Nem tagadhatunk meg bizonyos tulajdonnévszerű jelleget egy további szócsoporttól sem, amelyeket hagyományosan [!?] köznévnek tekintünk: a hét napjainak és a hónapoknak nevétől" (J. SOLTÉSZ 469). Ez utóbbi idézetből kitűnik: a szerző látja, hogy e szavak tulajdonnévnek volnának tekintendők, de kisbetűs írásmódjuk visszatartja attól, hogy ezt kereken kimondja. Ugyanő a fentebb idézett Vim példában talán ezért nem nevezi a Vim szót szinkrón szempontból egyszerűen köznévnek. E felfogás tehát, miszerint valamely elem tulajdonnévi vagy köznévi voltának eldöntésében szerepet (gyakran döntő szerepet !) játszik annak nagy- vagy kisbetűs írásmódja, téve s.15

Dehát valóban nem nyelvi objektivitást 16 Vö.

,, . . . the fonctions performed by capitalization are mostly redundant; that is, the capitals simply duplicate a signal already given in somé other way" (FRANCIS 477).