Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135
136 BARABÁS ANDRÁS-KÁLMÁN C. GYÖRGY-NÁDASDY ÁDÁM olyan csoportja, amely nem általános fogalmat, hanem egyedi fogalmat idéz fel, ezek az ún. tulajdonnevek . . ." (SZENDE 122). Válasszuk külön a definíciók két pillérét, hogy helyességüket egyenként vehessük vizsgálat alá: (1) a tulajdonnév egy fajta főnév (genus proximum).4 (2) A tulajdonnevet sajátos jelentéstartalma (differentia specifica) alapján különítjük el. 1.1. A tulajdonnévnek mint fajfogalomnak a főnév mint nemfogalom alá való rendelése súlyos rendszertani zavarokhoz, nyílt vagy burkolt önellentmondásokhoz vezet. Míg ugyanis a szerzők a tulajdonnévről szólva első példáikat általában az egyszavas, sőt az egyetlen főnévből álló tulajdonnevek közül választják (Péter, Eger, Bodri stb.), addig néhány szóval — mondattal — bekezdéssel alább már bőségesen idéznek tulajdonnévként (azaz továbbra is: főnévként!) nyilvánvalóan több szóból álló elemeket; így pl. ,,Petőfi Sándor", ,,Bartók Béla" (BALOGH—GÁLFFY —J. NAGY 120); „November 7. Erőmű' (BENCÉDY: MMNy. 552); „Móricz Zsigmond", „Magyar Tudományos Akadémia" (VELCSOVNÉ: MMNy. 27);5 „Nemzeti Színház" (TEMESI: MMNyR 1 : 197); „Arany János", „Egyesült Államok" (KÁLMÁN BÉLA 7, 8). Vannak talán a magyar nyelvben olyan főnevek — azaz olyan szavak — , amelyek több szóból állnak? — A fenti megközelítések ezt állítják!6 Tény, hogy a tulajdonnév — akárhány szóból is áll — a mondatban szóként, méghozzá főnévként funkcionál. Igen ám, de ha ennek alapján minősítjük főnévnek, akkor minden alanyi vagy tárgyi mellékmondatot kikiálthatnánk főnévnek; vagy az ablaknál álló szócsoportot melléknévnek, és így tovább. E hagyományos — sőt klasszikus — tárgyalásmód azért ellentmondásos, mert a következő három tételt egyidejűleg kívánja érvényesnek elfogadni: (3) Egy főnév csak egyetlen szóból állhat. (4) A tulajdonnév a főnév egy fajtája. (5) A Magyar Népköztársaság'-féle többszavas formák tulajdonnevek. Az ellentmondás csak úgy oldható föl, ha a három tétel valamelyikét elvetjük. A (3) tételt nyilván igaznak kell elfogadnunk, hiszen ha megengednénk több szóból álló főneveket, akkor a főnév nem volna szófajnak tekinthető, s így szófajtanunk alapjaiban rendülne meg. Vagy a (4), vagy az (5) tételt kell tehát elvetnünk. A választás nem könnyű. A nyelvész, mint formális elemző, hajlamos lenne az (5)-öt elvetni — a logikusok, szemantikusok meg éppen e tételhez ragaszkodnak. FREGE kijelenti: „Die Bezeichnung eines einzelnen Gegenstandes kann auch aus mehreren Worten oder sonstigen Zeichen bestehen. Der Kürze wegen mag jede solche Bezeichnung Eigenname genannt werden" (27; Kiemelés tőlünk — A szerzők.).7 Akik 4 Egyes nyelvtanokban a tulajdonnév nem közvetlenül a főnévnek, hanem a főnév egy alfajának: a konkrét főnévnek van alárendelve. 5 VELCSOVNÉ ezekre használja a ,,több elemű" kifejezést, de mivel (fent idézett) definícióját nem terjeszti ki, az „elem" terminus megmagyarázatlan marad. 6 Más nyelvek nyelvtanaiban — még a legújabbakban is — általában hasonló a helyzet. Vö. pl. QTJIRK et al. 197. 7 FREGE számára a tulajdonnév-kategória tágabb, mint a hagyományos nyelvleírásban, de ennek itt nincs jelentősege.
