Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Fonetika és fonológia egy folklór műfajban [Phonetics and Phonology in Folklore] 491

FONETIKA ÉS FONOLÓGIA EGY FOLKLÓR MŰFAJBAN 497 13. Záró s z ó. Ez általában hangutánzó szó, a kiszámoló vége, gyakran a kézzel is végrehajtott ráütést fejezi ki. Igen sok változatban ismert: ham, huss, bámbuszká, bim-bam, jaj, hopp, precc, kukk, lötty, puff, piff puff, bum, bokk stb. Az ilyen szavak fonetikai univerzálénak tekinthetők. 14. Altalános megjegyzések a kiolvasok fonetikájáról. A kiolvasok a számsorra épülnek, ezt gyakran explicit módon közlik is, néha azonban a valódi számsort mintegy fonorejtvényben (madárnyelvi torzítások) adják. Máskor egy-egy hangtani elemet ragadnak ki a természetes számokból. A kiszámolás játékos volta következtében nem használt más számsorok (idegen nyelvi számsorok) egyes elemeinek továbbélésével is számolnunk kell. A magyar kiöl vasókban a szópárok rendszere és számos idoeurópai párhuzam ezt bizonyítja. Ugyanakkor a magyar nyelv természetes számait is ugyanilyen módon átalakítva találjuk meg a kiolvasókban. E sajátosságok az értelmetlen kiolvasókban a leginkább feltűnőek, az értelmezhető szövegekben is megtalálhatók azonben betétrészekben, vagy metrikai szabályosságok formájában. 15. Általános fonetikai és fonológiai megje gyz é s e k. Mindezt azért mutattuk be, hogy igazoljuk, az absztrakt reprezentáció keretein belül is bizonyos esetekben legalább két hangtani szinttel számolhatunk. Mindaz, amit korábbi vizsgálatok megállapítottak a kiolvasok nyelvéről (nyelvjárási sajátosságok, ikerszavak, gyermeknyelvi alakok megléte)12 egy

szintet adnak, amelyet inkább a fonetika névvel illethetünk. Az, amiről a fentiekben esett szó, egy másik szint, más törvényszerűségek határozzák meg, ós ezt inkább fonológia névvel nevezhetjük. Ez a két szint más jelenségekben is megfigyelhető, kiöl vasóinkban való kimutatás azonban új szempontokat adhat e folklór műfaj további elemzéséhez is.13 VOIGT VILMOS Phonetics and Phonology in Folklore by VILMOS VOIGT The exact délimitation of phonetics and phonology is not unambigouos evén in the works of Gyula Laziczius, the initiator of the Hungárián trend of phonology. The probable reason for this is that the facts ofabstract and direct représentations among the phonetic phenomena ha ve been to simply conceived in research up to now. Abstract représentation is generally done on one levél, but in the case of joining acoustic systems and somé linguistic forms at least two le ve Is can be distinguished. The analysis of Hungárián child language texts (counting-out rhymes) proves that in several so-called „meanigless" texts the traces of Indoeuropean number systems can be found. This is the phonological levél compared to which the phonetic phenomena in dialects and child language can be analysed as the phenomena of another (i.e., phonetic) levél. Similar investigations could be done concerning other linguistic phenomena. J2 KELEMEN:

i. m.; MATIJEVICS 219—221. 13 Egy-egy kiolvasó teljes szövegét értelmeztem

e módszerrel „Kishegyesi fonorejtvények" c. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei VII. évf. (1975 június—szeptember) 23—24. szám, 169—187. Dolgozatom lezárása után került a kezembe PISAKKOWA, KBYSTYNA: Wyliczanki polskie. Wroclaw—Warszawa—Krakow— Gdansk, 1975. könyve, amelyben a lengyel kiolvasok néhány fő típusát nemzetközi, közte magyar anyag összevetésével vizsgálja. Következtetései — amelyeknek éppen magyar és finnugrisztikai korrekciókat fűzhetnénk — nem módosítják elképzeléseimet.