Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Timaffy Ildikó: Szende Tamás: Spontán beszédanyag gyakorisági mutatói 300

300 SZEMLE-ISMERTETÉSEK mi ebből a nonsense-ből, de szótár segítségével könnyedén le tudta azt fordítani valamely más nyelvre, a magyar formális nyelvtan ós a célnyelv nyelvtanának ismeretében. Nem tiilságosan nagy fáradsággal megtalálhatta ugyanis a fő támpontot (megkelenditette) ; erre támaszkodva egyrészt a tárgyat {az akaloskát), másrészt az alanyt stb. Az utóbbi évek során világszerte arra látunk különféle irányból induló kísérleteket, hogy a géppel modelláltassuk az ember értő-intelligens tevékenységét (vö. pl. [7], erről 1. folyóiratunk hasábjain : NyK. 77:239—42); hogy elméletünk középpontjába állítsuk a nyelv alapvető funkcióját: értelmet szövegekké és szövegeket értelemmé átalakítani (vö. [6]). Ha ez a cél sikerül, akkor egy hatalmas lépést tettünk a GF tényleges megvalósítása felé ; az emberi értelem nem csupán formális, hanem funkcionális megismerése felé. Ha most egy ugrásban nem sikerül — akkor is remek, emberhez méltó kísérlet volt, melynek végülis csak sikerülnie kell. IRODALOM [l] PAUL L. GARVIN (ed.), Natural Language and the Computer. New York, etc. 1963. [2] PAUL L. GARVIN, Ön Linguistic Method. Selected Papers. The Hague, 1964 (2. kiadás : 1971). [3] Language and Machines. Computers in Translation and Linguistics. A Report by the Automatic Language Processing Advisory Committee/Division of Behavioral Sciences/ National Academy of Sciences/National Research Council. Washington, 1966. [4] H. A. MejibHVK— P. J\. PaBHM, AßTOMaTHMecKHÜ nepeBOA 1949—1963. MocKBa, 1967 [5] A. B. TjiaAKHH—H. A. MejibMVK, SjieMeHTbi MaTeiwaTHHecKOH JIHHTBHCTHKH. MocKBa, 1969 [6] M. A. MejlbHVK, OnbIT TeOpHH JlHHTBHCTHHeCKHX MOflejieft «CMbICJI O TeKCT». CeMaHTHKa, CHHTaKCHC. MocKBa, 1974 [7] TERRY WINOGRAD, Five Lectures on Artificial Intelligence. 1974 [mimeo] [8] A nyelvtudomány ma. Szerk. SZÉPE GYÖRGY. Budapest, 1973. PAPP FERENC Szende Tamás: Spontán beszédanyag gyakorisági mutatói Nyelvtudományi Értekezések 81. Budapest, 1973. 64 1. A dolgozatnak már a témaválasztása is méltatánylandó, hiszen az élőnyelvi jelenségek statisztikai szempontú vizsgálata eddig nálunk eléggé háttérbe szorult. Szende Tamás egy sajátosan spontán beszédanyagot nyelvstatisztikai mutatókkal jellemez és áttekintést ad a nyelvstatisztikai módszerek mellett e tudományterület és módszer kialakulásáról, történetéről is. A dolgozat felépítése is mutatja ezt az átfogó szándékot : külön fejezetek tárgyalják a nyelvstatisztika általános kérdéseit, a feladat célját — anyagát — módszereit és az eredmény részleteit a konkrét anyagra és az egész magyar nyelvre vonatkoztatva. Mindjárt a Bevezetésben rámutat a hasonló jellegű nyelvészeti kutatások sajátos nehézségeire is : hogyan alakul a performancia — kompetencia viszonya az eljárás folytán, milyen problémákkal jár a feldolgozandó anyag szükségszerű végessége, és végül rámutat a szövegkiválasztás fontosságára is : nemcsak statisztikai, de szociális igényeket is szem előtt kell tartania a kutatónak. Az első fejezetben (,,A nyelvstatisztikáról") a módszer kialakulását, történetét tárgyalja SZENDE TAMÁS, elsősorban a magyar nyelvészet vonatkozásában vizsgálva e tudományterület fejlődését. A gyökereket az alexandriai grammatikusok és talmudisták Homérosz- illetve bibliakonkordanciáiban látja, de a szélesebbkörű kutatásnak a fellendülését mégis különböző gyakorlati okoknak (gyors- és gépírásoktatás, írógép, szedőgép billentyűzetének optimális megszerkesztése stb.) tulajdonítja. A konkrét nyelvstatisztikai vizsgálatok ismertetését szándékosan a nyelvi szintek rétegződésének megfelelően veszi sorra. Az ismertetésből is kitűnik, hogy a legkedveltebb és legkimunkáltabb terület ma még a hang- illetve betűstatisztika, ós ezt az egyoldalúságot csak az újabb vizsgálatok próbálják enyhíteni. Az áttekintésről maga a szerző vélekedik így : „Ha az áttekintés nem teljes is — úgy gondolom — tartalmazza a legfontosabb tudománytörténeti irányjelzőket" (15).