Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Molnár Ferenc: A permi nyelvek szóvégi magánhangzóinak történetéről [cirill] 77
92 M0LNÄR FERENC Pl. : PFU *mete > permi *má < J.' , , , r \ vot]. mu mez ~ indoeurópai *medhu-; szanszk. mádhu, ? av. maàu- (vö. FUV; CompGr.; SKES; MSzFE 443-444; ESzK) TWTT * ' ^ • * ' / zürj. áwr 'szarv' Ft U *sorwa >> permi *<swr < ,J . , , , r X votj. sur szarv --^ indoiráni *s'rva- (vö. ieur. *Jcr-n-go-), szanszk. sfr\ga-, av. sni, srm (vö. FUV; CompGr.; SKES 977-978; ESzK). 2.2.2 Nehezebb már a finn-permibe és az őspermibe került indoiráni és iráni jövevényszavak vizsgálata. Ezekről a magyarba került iráni jövevényszavakhoz hasonlóan csak azt tudjuk, hogy az indoirániból vagy valamilyen iráni nyelvből kölcsönözték őket, de az átadó nyelvet pontosan nem ismerjük (LYTKIN: IZV. 386). Az illető zűrjén és votják szavakat nem származtatják, csak összevetik bizonyos iráni és ind alakokkal. Ezenkívül a permi nyelvek iráni jövevényszavai nincsenek feldolgozva, a rájuk vonatkozó irodalom jórészt elavult. Ezeket a jövevényszavakat nem tárgyalom részletesen, csupán a véghangzókkal kapcsolatban szeretnék néhány új megállapítást tenni. Az alábbiakban, különösen az egyes etimológiákkal kapcsolatban, nagyban támaszkodom HARMATTÁ JÁNOS hozzám írt két levelére (hivatkozáskor: HARMATTÁ). Az ospermi kor, amin a permi alapnyelv korát értjük, kb. i. e. 1500-tól i. u. 800-ig tartott (FgrNNy 59, 93). Ebben az időben a permiek szinte végig, a VII. századig — a bolgár-törökök megjelenéséig — közvetlenül érintkezhettek indoiráni, iráni népekkel (FgrNNy 92, 212). Azok a jellegzetes hangváltozások, amelyek az iráni nyelvcsoportot az indtől végleg elválasztották az i. e. IX., esetleg VIII. század folyamán mehettek végbe. Az óiráni és a középiráni kor közötti átmenet az i. e. III. századra tehető (Bojibiuan CoBeTCKan 3HU;HKJIO-neAMH. 2. H3A- TOM 18. MocKBa 1953, 433; HBO 92; Current Trends in Linguistics VI. köt. 26; HARMATTÁ). Indoiráni (árja) és ősiráni jövevényszavak tehát kb. i. e. 850-ig, óirániak pedig i. e. 850 és 250 között kerülhettek át az őspermibe. Az eredeti indoeurópai szóvégi magánhangzók az iráni és az ind nyelvekben lekopásnak ill. különböző változásnak voltak kitéve. Mint láttuk a finnugor alapnyelv véghangzói a permi nyelvekben szintén eltűntek. így pusztán a véghangzó szempontjából az ospermi indoiráni és iráni jövevényszavaira vonatkozóan nehéz következtetéseket levonni: az őspermibe átkerülhettek szóvégi magánhangzójukat már lekoptatott alakok is, de ugyanúgy olyanok is, amelyek végvokálissal hangzottak, s ezt csak az őspermiben vesztették el. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: véghangzóhiány. Fontos fogódzópont lehet, hogy mint ezt HARMATTÁ is írja, az óiráni nyelvekben még megvolt a szóvégi -a (az indoeurópai -o- tő folytatásaként), a középiráni korban azonban a dél-oroszországi iráni nyelvemlékek tanúsága szerint az ott beszélt nyelvekben az óiráni -a eltűnt. A középperzsa niyag 'Grossvater' pl. az óperzsa niyakara megy vissza (HBO 67). Az óiráni -a lekopása nyilvánvalóan feltűnik, ha különböző iranisztikai munkák ó- és középiráni szójegyzékeit összevetjük (vö. pl. HBO 222—224; HARMATTA: Studies in the history and language of the Sarmatians 125 - 129). Azokban a jövevényszavakban tehát, amelyeknek óiráni (és óind) megfelelői szóvégi -a-t mutatnak, és amelyek a középiráni kor előtt kerültek átvételre, a végvokális az őspermiben kophatott le. A permi nyelvek indoiráni, ős-, ó-, közép-, és űjiráni kölcsönszoretegeinek ospermi és
