Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

6 KISS JENŐ nált (Language3

156), az újabb terminológiai szótárak azonban már egységesen járnak el: onomatopoeia 'hangutánzás' (NASH: i. m. 161), onomatopoetic vagy onomatopoeic word 'a word which imitâtes, reproduces or reprents a natural sound' (M. A. PEI: A Dictionary of Linguistics. New York, 1954. 154). Vö. még: sound-imitating word 'hangutánzó szó' (The Hungárián Language. Szerk. BENKŐ L. és IMRE S. 195), mood-painting word 'hangfestő' szó' (i. m.198), autonomous words 'belső szóteremtéssel létrejött szavak' (i. m. 193). 2.0. Az onomatopoetikus szavak tudományos kutatását az teszi lehetővé, hogy ezen szavak körében is föllelhetők bizonyos szabályszerűségek. Erre a tényre újabban P. RAVILA mutatott rá nyomatékosan: ,, Affekt ipitoiset sanat paljastavat eräitä omalaatuisia säännönmukaisuuksia, minkä takia niiden tieteellinen käsittely on täysin mahdollista" (Vir. 1952: 274; angolul: FUF. 31: 133—48: Intense-Forms and Sound System; vö. még BUDENZ: NyK. 2:338—61; GOMBOCZ: MNy. 9:385—91; BENKŐ: MNy. 50:254—60; SIMON GYÖRGYI: MNy. 56: 440—4; A. RYTKÖNEN: Vir. 1935: 99; V. RUOPPILA: Vir. 1935: 128; M. PALM: Vir. 1966: 382, stb.). A következőkben ezeket kívánom összefoglalóan, némi finnugor példaanyaggal szemléltetve bemutatni. Az onomatopoetikus szavak etimológiai kutatása e jelenségek figyelembevétele nélkül nem végezhető. Az onomatopoetikus szavak fő jellemzője az, hogy — a szókincs többi tagjával szemben — expresszívek. Expresszivitásuk sajátos, a „normális" szavaktól többé-kevésbé eltérő hangtani és alaktani szerkezetükben, illetőleg jelentésükben rejlik. 2.1. Morfológia 2.1.1. Képzők A magyarban — a köz- és irodalmi nyelvben és a nyelvjárásokban egyaránt — az igeképzők közül a gyakorító -g és a -kol, a mozzanatos -n és a műveltető -t szinte kizárólag csak onomatopoetikus igékben fordul elő, illetőleg ma már csak onomatopoetikus igék képzésében produktív; vö. például dörög, kopog, morog, fröcsköl, horkol, csillan, durran, csattant, zökkent, stb. (1. MMNyR. 1:347, 349, 352, 356; TOMPA: Ungarische Grammatik 100—1; BENKŐ: MNyTört. 310; A mai magyar nyelv (Szerk. RÁcz E.) 122—4, stb.). A névszóképzők között egyetlenegy van a köznyelvben, amely csak onomatopoetikus szavakban fordul elő: -ajf-ej ; vö. például dörej, kacaj, moraj, stb. (1. MMNyR. 1: 374; TOMPA: i. m. 120; KELEMEN: Mondsz. 242—4). —A finn köz- és irodalmi nyelvben az -ise- gyakorító képző tipikus onomatopoetikus igéket alkotó képző; vö. például havise- 'zúg, süvölt', helise- 'cseng, humise- 'zúg, zizeg', kalise- 'csörög, zörög' stb. A -naj-nä az onomatopoetikus főnevek jellemző képzője: helinä 'csengés, pengés', humina 'zúgás, suhogás', hälinä 'zaj, lárma', jylinä 'dübörgés', surina 'zümmögés, dongás', stb. (1. HAKULINEN: SKRK.3 260—2; E.

ITKONEN: Kiéli ja sen tutkimus 347). — Az észtben elsősorban az -i gyakorító képző jellemzi az onomatopoetikus igéket, ezen kívül az ugyancsak gyakorító -ise (miként a finnben és az izsórban is), valamint a mozzanatos -a; vö. kopsima 'kopog', ohkima '(állandóan) sóhajtozik', urisema 'morog <a kutya)' stb. (1. H. RÄTSEP: ESA. 1956: 74—91; VALGMA—RÉMMEL: Eesti keele grammatika 309; P. PALMEOS: levélbeli közlés). Onomatopoetikus főneveket -n képzővel képeznek; vö. például kabin (^finn kapina), kärin (~ finn karina), sárin (~ finn särinä) stb. (1. MAGER: KK. 1959: 526). — Az i z s ó r nyelvjárásokban az -ise és az -aja gyakorító képzők szolgálnak onomatopoetikus igék képzésére; vö. vuhise-, vuhaja 'sausen',