Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37
66 KORENCHY ÉVA f-t követelhetett a rendszer, ez a hang ugyanis hiányzott, viszont azonos nyílásfokú párja már létezhetett (o). Az RTj^ 7 esetben érvényesül. RT-nek azonban csak 5 változás kapcsán minősülhet, mivel az u > ù és az ü > ù nem az RK követelménye szerint született, hanem — mint feltételeztük — bizonyos hangsúlyviszonyokkal magyarázható, és tulajdonképpen magát az RK-t elindító folyamat volt. A többi 5 esetben érvényesülő RTx-t már csak azért is el kell választanunk az előbbi kettőtől, mert az RT^ az előbbi kettőben — két eredetileg is labiális hang egybeeséséről lévén szó — puszta centralizációs, a többiben pedig labializációs tendenciaként hatott. Már szóltunk az előpermi *e megmaradásáról. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a hangváltozásoknak felsorolásakor igen mostohán bántunk azokkal az esetekkel, amikor bizonyos előpermi hangok — attól eltekintve, hogy különböző fejlődési tendenciákban vettek részt — igen sok etimológiai példával bizonyíthatóan meg is őrződtek, azaz változatlanul meg is maradtak az őspermi rendszerben. Ilyen esetek a következők: a >> ? a, ä >• e, e > e, i >> i. Az RK szempontjából a megőrződés rendkívül fontos, tudniillik az RK-t úgy határoztuk meg, hogy az a rendszerből hiányzó hangok pótlására indít meg tendenciákat. Az RK elsődlegesen tehát csak ott hathat, ahol a rendszerben egy hely üresen áll, azaz betöltésre vár, ott pedig, ahol pusztán egy bizonyos pozícióban álló fonéma kis frekvenciájáról van szó, s nem ennek a fonémának az eltűnéséről, az RK diktálta követelmények tulajdonképpen közvetlenül nem érvényesek. Mivel szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy az RK egyedül és kizárólag üres helyek betöltését kezdeményezte, feltüntettünk egy újabb szimbólumot, mégpedig az RT5-t (frekvenciális tendencia). Az RT5 -t azért mertük az RT-k közé sorolni, mert végső soron a rendszer kívánja azt, hogy, amennyiben egy fonémája rendkívül kis terheltséggel rendelkezik, ennek a fonémának előfordulási számaránya növekedjék. Tekintsük át még egyszer a felsorolt megmaradásokat: a > a ä > e [= a\ e > e i > i Az *a megőrződését illetően eléggé bizonytalanok vagyunk, mivel itt feltehetően palatális mássalhangzó-környezetben bekövetkezett *a > *ä >> a változásról van szó. A többi fonéma-megmaradás között egy ponton lényeges különbség mutatkozik. Az őspermi e és i létrehozására semmiféle hangváltozás nem irányult. Ennek oka talán a kielégítően magas frekvenciájukban kereshető. Hozzátesszük azonban, hogy ezt a magyarázatot az e esetében távolról sem tartjuk megnyugtatónak. Az említett két előpermi hanggal szemben az őspermi e nem pusztán az előpermi e továbbélésének, hanem az őspermi i > e változásnak is köszönheti létezését. Az RT5 ezek szerint csupán egyetlen egy hangváltozást indított el. Ez rendkívül kevés ahhoz, hogy az RT5 -t komolyan vegyük, de ha elfogadjuk, akkor is meglehetősen késői időpontra kell datálnunk, egy olyan korszakra, amelyben már a rendszer végső kiegyenlítődései folytak, azaz a legkésőbbi
