Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3
18 KISS JENŐ mutat (képzői, elvonással főnév jött létre belőle), éppen ezért „teljesen hibásan keresik e szó eredetét idegenben" (KNIEZSA: SzlJsz. 913 pisa a.). Vannak eldöntetlen esetek is: a hemzseg igéről Kiss LAJOS (MNy. 57: 477kk. és SZABÓ GÉZA: MNy. 63: 210kk.; 1. még TESz.; a gica névszóról TESz. gica2 és Kiss LAJOS (Nyr. 95: 268). 6.3. Az onomatopoetikus jövevényigék vizsgálatában a magyarban többé-kevésbé jól alkalmazható morfológiai fogódzó van segítségünkre: míg a ,,normális" jövevényigék -l, illetőleg -íroz (-éroz) képzővel lépnek be nyelvünkbe (néhány kivétel van csupán, vö. MNy. 67: 174), az onomatopoetikus jövevényigék általában -g gyakorító képzővel honosodnak meg. Ennek az az oka, hogy a magyarba átkerült jövevény onomatopoetikus igék a magyarba kerülve is megőrzik onomatopoetikus jellegüket, ezért analogikusán a magyar onomatopoetikus igék legjellemzőbb és legproduktívabb képzőjét veszik föl (kell fölvenniük). Az tehát, ha egy jövevényige -g képzős, önmagában nem lehet akadálya az egyeztetésnek egyfelől, másfelől meg arra mutat, hogy az átvett ige — nagy valószínűséggel — onomatopoetikus jellegű (1. Kiss LAJOS: MNy. 57: 478—9; 1. még MNy. 67: 175). Itt azonban fölmerül néhány bizony -talanító tényező. Az átvevő nyelv szemszögéből ugyanis nem minden szó onomatopoetikus, amely az átadóban az, másrészt viszont az átvevő nyelvben olyan átvett szavak is onomatopoetikusnak tűnhetnek, amelyek az átadó nyelvben egyáltalán nem azok. (És fordítva is természetesen.) így például a szlovák nyelvhatár melletti magyar nyelvjárásokban a szlovák brtfzgat" fröcsköl' igét, jóllehet az onnomatopoetikus, mégsem -g képzővel vettük át (ebben nyilván nagy szerepe volt a birizgál hatásának is); vö. brizgál, brizgál, bridzgol 'turkál az ételben, belepiszkál valamibe' (TESz. birizgál a.). Ezzel szemben a nem onomatopoetikus szlovák strikat 'fecskendez' ige -g képzővel honosodott meg; vö. sztrikog 'ua.' (KNIEZSA: SzlJsz. 512). Az onomatopoetikus román bîlbîi 'dadog' (CIORANESCU: DiccEtRum. 81) sem -g képzővel került át a moldvai csángóba, vö. bilbijál, bilbijil 'ua.' (MÁRTON: Nytu&Ért. 66. sz. 96). A -g képzővel meghonosodott jövevény onomatopoetikus igékhez képest ezeknek a száma nem számottevő, bár a jövevény onomatopoetikus igék együttes száma sem sok (pár kivétellel mind nyelvjárásiak). Elképzelhető azonban az is, hogy az -l képző csak azokban a nyelvjárásokban járult, illetőleg járul jövevény onomatopoetikus igékhez, amelyekben e képző onomatopoetikus töveken is produktív (volt). Ezt igeképző-leírások hiányában az etimológus nem döntheti el, miként azt sem, volt-e, van-e, s ha igen, milyen fokú kétnyelvűség azon a területen, ahol a vizsgált szó kölcsönződött. Az átvételekben -ilyen vagy olyan formában- ugyanis ez is tükröződik. Megjegyzendő még, hogy a jövevény onomatopoetikus szavak — főként a névszók — körében fokozottabb mértékben kell népetimológiás változtatásokkal, alakításokkal, illetőleg ennek a lehetőségével is számolnunk. 6.4. Onomatopoetikus szavak jövevény voltát valószínűsíthetjük hangtani kritériummal is. Mint föntebb szó volt róla, a megszokottól eltérő hangstruktúrájú, mássalhangzó-torlódásos szókezdetű onomatopoetikus szó kevés van a magyarban, s azok is consonans + t eleműek. Ha tehát valamely vizsgált szó más típusú mássalhangzó-torlódású szó elején (s ha egyéb körülmények is, mint például a vegyes hangrendűség, ezt támogatja), akkor az illető szó jövevény voltában szinte biztosak lehetünk. Vö. például a következő jövevény onomatopoetikus szavakat: brizgál, bruncsog, hrápog, mraucsog, smatrog, szrepog, sztrikog (<szlovák; 1. KNIEZSA: SzlJsz.; BÁRCZI: Szók.2 30; Kiss LAJOS:
