Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

IG KISS JENŐ szláv, vö. szlovén hahotáti 'hahotázik' (TESz. hahota a.), gargarizál < latin gargarizare 'torkot öblít, gargarizál' (TESz.; WALDE—HOFMANN: LatEtWb. I, 583), fricska <C szlovák frcka 'valakinek az orrára stb. adott pöccintés' (TESz.), német pissen, angol piss : 'pisál' < francia pissier 'ua.' (KLUGE: DtEtWb.20;

PARTRIDGE: Or. 498; WARTBURG: FEW. VIII, 587; BATTISTI— ALESSIO: DizEtlt. IV, 2949 pisciare a.; MEYER—LÜBKE: REW. 543; GAMILLSCHEG: FrEtWb. 705 pissat a.), észt klaperdama < ném. klappern, klirisema < ném. klirren, kloppima << klopfen, plumpsatama < ném. plumpsen, plärisema < ném. plärren, trampima <C ném. trampeln, stb. (V. VÄRV: Eesti NSV Teaduste Akadémia Toimetised. Ühiskonnateaduste Seeria. 1966, Nr. 4: 481); svéd skria 'kiált, üvölt' < ófelnémet scrían [újfelnémet schreien] 'ua.' (HELLQUIST: SvEtOb. II, 947), osztják Saht- 'klirren' <C zűrjén zoled 'ua.', sümijt- 'lärmen' < orosz myMemb 'ua.' (TOIVONEN: FUF. 32: 88; STEINITZ: DialEtWbOstj. 270; vö. még VASMER: RussEtWb. III, 436 uiyM a.), erza-mordvin uiAënadeMC 'utÄenHymb' < orosz uiAenamb 'paskol, (vízben, sárban) tocsog' (V. HALLAP: ESA. 1956: 93; 1. még VASMER: RussEtWb. III, 410 tUAënamh a.), cseremisz £dr, fsdk 'Heuschrecke, Grille' < csuvas édr, uídk 'ua.', zűrjén mykaitny 'brüllen <von Rindern)' < orosz Mbmartih 'ua.' (SUSToim. 29:88), szerb-horvát ficfïrïc 'ficsúr, piperkőc', szlovák N. fit'firit"félkegyelmű, semmiházi ember' < magyar fittyfiritty (TESz. fittyfiritty a.), román hais 'állatterelő szó' < magyar hajsz (TAMÁS: NytudÉrt. 40. sz. 360—2); stb. 6.1. Az esetek nem kis részében azonban az átvett onomatopoetikus szó idomul a honi onomatopoetikusokhoz, amit az a tény is csak gyorsít, hogy jelentése alapján az átvett onomatopoetikus szóelem azonnal besorolódik a meglevők közé. Másfelől viszont éppen az onomatopoetikus szavakat jellemzi az, hogy — expresszivitásukat megőrzendő — hangtani tekintetben megtűrik, sőt kedvelik a rendhagyót, az idegenszerűt (1. 4.1.2.). Mindkét körülmény megnehezíti a maga módján a világosan látást az etimológus számára (1. SCHUCHARDT: MNy. 12: 280; JESPERSEN: Language 409; SAARESTE: Eesti Keel 1927:167; RAVILA: Vir. 1952: 273; MARCHAND: Oriens VI(1953), 53; E. ITKONEN: Kiéli ja sen tutkimus 349—50; stb.). A legnagyobb nehézséget annak az eldöntése jelenti, hogy két vagy több szomszédos nyelv azonos vagy hasonló hangzású és jelentésű onomatopoetikus szava egymástól független alakulat-e (ősi örökség vagy külön nyelvi produktum), vagy pedig valamilyen irányú kölcsönzés (1. például TESz. condra a.). Elvileg háromféle magyarázat lehetséges ilyen esetekben: 1. a szóban forgó elemek mindegyike genetikailag egymástól független, külön nyelvi produktum. Ebben az esetben hasonlóságukat a hangutánzáson-hangfestésen alapuló elnevezéssel magyarázzuk; vö. például a csiripel, csóka, kakukk, mormol szavakat s hasonló hangzású idegen nyelvi megfelelőiket (TESz.). — 2. Az egyik nyelv adott szava egy szomszédos nyelv valamely onomatopoetikus elemének az átvétele. Ilyen például a dávoria, hahotál, gargarizál, fricska stb. a magyarban (TESZ.). 3. A vizsgált szó egy honi szóelemnek valamely idegen nyelvi szó hatására módosult, illetőleg létrejött változata, ötvözete. Az idegen szó hatása megmutatkozhat a honi szó alakjában, jelentésében vagy mindkettőben egyaránt; vö. például: ,,A kalimpál 4. jelentésének kialakulásában, illetőleg elterjedésében ... a szintén hangutánzó eredetű ném. klimpern 'zongorázik' is közrejátszhatott" (TESz. kalimpál a.); továbbá: ,,a (mosztol) szóban két különböző eredetű [ti. magyar onomatopoetikus és egy bajor-osztrák] szóelem is keveredhetett" (TESz. mosztol a.); ide sorolandó véleményem szerint a Fertő mellékéről közölt N.