Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

GONDOLATOK AZ ONOMATOPOÉZIS KUTATÁSÁRÓL 9 lörpöttää 'locsog, csacsog, fecseg', rasahtaa 'zörren, pattan' : räsähtää 'reccsen, pattan', ruppu : ryppy 'ránc, redő' sokertaa : söicertää 'piszmog', sopottaa : söpöttää 'érthetetlenül, nem világosan beszél', stb. (1. E. ITKONEN: i. m. 347; P. SAUKKONEN: Vir. 1962: 342—3). — Az észtben kevesebb számú hangrendi párhuzamot felmutató szópár van, mint a finnben (P. KOKLA megállapítása: szóbeli közlés); vö. kahisema 'zizeg a levél' : kähisema 'rekedt hangon suttog; elmegy a hangja valakinek', nurisema 'morog' : nirisema 'csobog <víz>', ragin : râgin 'robaj', vurisema 'búg, dorombol' : virisema 'nyafog, morog' (1. MAGER: i. m. 525; P. KOKLA: szóbeli közlés; Eesti murrete sőnaraamatu prospekt. Tallinn, 1968. 18). 2.2.2. Jellemző az onomatopoetikus szavakra az i k e r í t é s1

is.

PAIS DEZSŐ szavaival: ,,az ikerítésben jelentős szerepet játszik a hangutánzás, illetőleg fordítva: a hangutánzásban fontos szerepe van az ikerítésnek" MNy. 50 : 275). Vö. például magyar ákombákom, csireg-csörög, csiricsáré, csiribiri, csitteg-csattog, dirmeg-dörmög, locs-pocs, riheg-röhög, tutyi-mutyi, zenebona, stb. (1. PAIS: i. h.; MMNyR. I, 431; MNyTört. 339); — finn killin-kallin 'mit glotzenden Augen', sili-vili 'schmeichelnd' (?) (SIMONYI: Die ungarische Sprache 266); — észt kihin-kahin 'nyüzsgés, suttogás, zizegés', kilin-kolin 'das Geklingel, das Geklirre', vigin-vagin 'nyüzsgés' (P. KOKLA: szóbeli közlés); zűrjén Kup-eap, HUMC-eajfc, 6ym-6am, wcuAb-wcoAb, mupc-mopc, Kuw-nam, HUAb-HOAb,2 stb.

(GANTMAN: in: KoMH-nepMHijKHH H3LIK. KyAt-iMKap, 1962. (Szerk. LYTKIN) 320—4); — votják AyK-AüK (M. D. IMAJKINA: in: Bonpocbi MopÄOBCKoro fl3biK03HaHHH. Tpyflti, BbinycK XXXVI. CapaHCK, 1969. 96); — mordvin erza-md. HUKOp-Aazop, yeoA-aeoA, Auőop-Ayőop, moksamd. KyAÔop-eaAÔop, mynopxm-manopxm (i. m. 94, 96, 102—3); — cseremisz Kbi3bip-Md3bip, nuHU-nynu, Abbwe-Aböeö, Abidbi-Aodo, cunmbip-conmup, uiueup-tuoebip, MUZbiA-MyzbiA, stb. (GALKIN: IsztGrMarJaz. Morf. II. Joskar-Ola, 1966. 84—6, 1. még 71; valamint IMAJKINA: i. h. 96); — osztják cäj-pâj 'sehr' (STEINITZ: DialEtWbOstj. 243). 2.2.3. Emlékeztessünk arra a finnből és észtből jól ismert jelenségre is, hogy az onomatopoetikus szavakból — az alkotásukban részt vevő magánhangzó^) és mássalhangzó(k) fölcserélésével — majdhogynem szabályszerűen alkothatók alakváltozatok, illetőleg új szavak. (A magánhangzók nagy variálhatósága onomatopoetikus szavakban jellemzi a legkülönfélébb nyelveket. V. VÄRV például a kazah, üzbég, türkmén, koreai, burját és a jakut nyelvre utal: ESA. 1965: 49, irodalmi utalásokkal.) Vö. például a finnben a következő sort (k -f- vocalis -j- h + -ise- képző) amelyben csak a tőbeli magánhangzó változik: (paperi) kahisee [a papír] zörög', (käärme) kihisee '[a kígyó] sziszeg', (koski) kohisee '[a vízesés] zuhog', (puhu) kähisee '[a beszéd, beszélgetés] susog', (sairas) kohisee '[a beteg] köhicskél', (ihmisiä) aivan] kuhisee [kokouksessa] '[az emberek mindig] zsibonganak [a gyűlésen]' (P. VIRTARANTA: nyári egyetemi előadás. Joensuu, 1968; vö. már FÁBIÁN: Einn nyelvtan. Pest, 1859. 51), vagy például (k + o -f consonans + i + -na képző): kohina 'zúgás, zuhogás', kolina 'zörgés', kopina 'dobogás, kopogás', korina 'hörgés' (P. VIETARANTA: uo.; E. ITKONEN: Kiéli ja sen tutkimus 204, 347; O. IKOLA: in: Suomen 1 A

németre és az angolra vö. PAUL: Prinzipien6 181. 2 E

szavak jelentését nagyon nehéz, ha nem lehetetlen pontosan lefordítani, ahogy arra GANTMAN (i. m. 326) és BEKECZKI (Cseremisz [mari] nyelvtan 57) is utal. Az orosz nyelvű körülírásos jelentéseket nem fordítottam le s terjengösségük miatt — és mert ez jelen esetben megengedhető — nem is közlöm őket, miként alább is néhány esetben.