Nyelvtudományi Közlemények 75. kötet (1973)

Tanulmányok - Papp Ferenc: Tőszókincsünk etimológiai rétegenkénti hangstatisztikája. cirill 3

4 PAPP PERE NC hangzók számításakor eggyel (ti. egy ,,i" hanggal) növeljük ezek mennyiségót, a yard miatt eggyel (ti. egy ,,j"-vel) növeljük ugyanakkor a mássalhangzókét is; az y és nylon szavaknak az y jelölte hangelemét ugyanakkor a mássalhangzó—magánhangzó szembeállításkor nem vettük figyelembe (az y címszónál a ,,q"-éhoz hasonló nehézségek merülnek fel, a nylon címszónál pedig nem tudom, fel kellett volna-e vennem egy ,,ej" vagy ,,áj" diftongust — ez egészen egyedül álló lenne mai rendszerünkben). Meghagytuk végül együtt az x jelölte hangcsoportot: még mindig könnyebb innen kívánság szerint a k és a sz (helyenként esetleg a g és a zl) hangok adataihoz hozzáadni őket, mint ha eleve oda lettek volna beolvasztva, és onnan kellene őket összeszednie annak, akit speciálisan k az

x jelölte elem érdekel. Ezen hozzáadások és elhagyások ufári maradt összesen 70 egységünk: köztük szerepelnek tehát külön-külön mind a rövid, mind a hosszú magán- és mássalhangzók; külön egység itt az x; a mondott felemás módon szerepel az y ; nem szerepel a q; a v alatt szerepel a w. Ha a továbbiakbari külön kikötés nélkül ,,hang"-ot mondunk, akkor ezen e 70 egység valamelyikét kell értenünk. Közleményünk célja az, hogy megadja az ÉrtSz.-ban szereplő tőszókincsünk egészének, valamint egyes etimológiai rétegeinek az ilyen értelemben vett hangstatisztikáját: a puszta számokhoz némi magyrázatokat is fűzve, az egyes etimológiai rétegeket e szempontból jellemezni próbálva. (Épp e magyarázó-jellemző kísérletek bátorítottak fel bennünket arra, hogy VÉRTES EDIT átfogó munkájának megjelenése után húsz évvel újra felvegyük lényegében ugyanazt a fonalat.1

) Azt lehetne ellenvetni: kár ezzel ma már a SzófSz. alapján foglalkozni, amikor hamarosan megjelenik a TESz. harmadik, befejező kötete is. Ez az ellenvetés azonban véleményünk szerint több szempontból jogosulatlan. Egyrészt: a ,,hamarosan" még nem ma van, az ember joggal kíváncsi ezekre az eredményekre minél előbb, még ha ezek az eredmények közelítőek is. Másrészt: korábban kimutattuk, hogy ez a közelítés a fontosabb s' régebbi etimológiai rétegek esetében a TESz. megjelenése után sem fog érezhetően változni; egész etimológiai összképünk arányai várhatóan változni fognak a nemzetközi vándorszavak és az átlátszó német etiniológiájúak ^szaporodásával" (tulajdonképpen: első összegező etimológiai számbavételével vö. NyK. 71: 129 kk.). És végül: valóban, hamarosan megjelenik a TESz. záró kötete is, és akkor majd rendelkezésünkre fog állni egy, a TESz. alapján készített hasonló újabb összesítés. Ám természetesen naivság lenne azt hinni, hogy a TESz. megjelentével megszűnnek az etimológiai kutatások: épp ellenkezőleg, máris látható folyóirataink hasábjain, de eleve várható is volt, hogy e munka, valamint a Magyar szókészlet finnugor elemei, hatalmas lökést, adott a további etimológiai kutatásoknak. (Valami hasonló történt- a matematika egyes ágaival a számológépek megjelenését követően.) Tehát mire megjelenik a TESz., máris elavult lesz — sőt, remélhetjük, hogy még rohamosabban fog avulni, mint a SzófSz. a maga megjelenését közvetlenül követő, — finoman szólva — az etimológiai (s egyéb) kutatásoknak nem éppen kedvező évek során. Egyszerűen arról van szó, hogy, függetlenül az javulástól", érdemes, úgy látszik, összegezőleg lezárni etimológiai kutatásainknak a SzófSz. fémjelezte korszakát (ezt a „lezárást" közismert módon már VERMES STEFÁNIA megkezdte a maga idejében, vö. NyK. 51: 435), mint,v, ^VÉRTES EDIT: Adalékok a magyar nyelv hangtani szerkezetéhez. — NyK. 54: 96—141 (1952);..£5; 138—180 (1953), és kivált: 56: 215 —266 (1954).