Nyelvtudományi Közlemények 75. kötet (1973)

Tanulmányok - Füredi Mihály: cirill 279

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 285 Táblázat Az orosz igealakok jellemzése szemantikai megkülönböztető jegyekkel Aspektus-idő alakok Szemantikai megkülönböztető jegyek Aspektus-idő alakok előidejűség egyidejűség utóidejflség lokalizáltság perfektivitás Múlt folyamatos múlt (OTKpbIBaJi) + -+/(+)/Múlt befejezett múlt (OTKpblJl) + + +1-Jelen folyamatos jelen (OTKpbIBaio) -+ ' -+/Jelen befejezett jelen-jövő (OTKpOH)) -(+)/+ /(-) +/(-) -Jövő folyamatos jövő (6y#y OTKpbiBaTb) -+ +/Az egyik SzMJ a szemantikai tartalom domináns jegye lehet, mégpedig az a jegy, melynek az adott igeformában mindig jelen kell lennie. Néha egy szemantikai komplexum a domináns, mely több SzMJ-ből áll. Állandó jegy az, melynek jelenléte esetében az igealak jelentése nem függ a kontextustól. Változó jegy az, amelynek jelenléte esetén az igealakhoz feltétlenül hozzá kell tenni a kontextus jelentését is, mert csak együttesen tudják kifejezni az adott jelentést. A domináns jegy és az állandó jegy gyakran egybeesik, de nem feltétlenül. Ha van állandó jegy, akkor az lesz a domináns, de nem minden domináns jegy állandó is egyben. A nyelvtani alak változó jegyei hozzák létre bizonyos grammatikai-kontextuális komplexumok kialakulásának és funkcionálásának feltételeit. 11. Graduális oppozíció a nyelvtanban. TEUBETZKOY által a fonológiára kidolgozott oppozíciók közül kettőt R. JAKOBSON terjesztett ki a nyelvtanra, mégpedig a privativ és ekvipolens oppozíciókat. Velük kapcsolatos grammatikai példákra most nem térünk ki. A TRÜBET ZKO Y -féle graduális oppozíció azzal jellemezhető, hogy tagjai ugyanazon jegynek különböző értékeit képviselik. A szláv nyelvi anyagra támaszkodó nyelvtani irodalomban ilyen típusú oppozíció nem fordult eddig elő, s BONDARKO az, aki először utalt ilyen oppozíció létezésére. Az orosz ige időkategóriáinak elemzése azt mutatja, hogy különböző típusú oppozíciók (közöttük a graduális oppozíció is) fordulnak elő a nyelvtani formák egy rendszerén belül. Graduális oppozíció akkor áll fenn, mikor az egyik nyelvi alak közömbösen viselkedik egy SzMJ-gyel szemben (azaz, lehet plusz és lehet mínusz értékű is; ennek jelölése: + /—), míg egy másik alak az adott szemantikai jegy nem kizárólagos meglétével vagy hiányával jellemezhető, azaz: plusz, de néha lehet mínusz is, vagy pedig: mínusz, de néha lehet plusz is. Jelölése a táblázatban: (+)/— vagy +/( — ). Nézzük meg példaként a folyamatos múlt és a befejezett múlt értékeit a táblázat perfektivitás oszlopában. A folyamatos múlt csak kivételes esetekben képes kifejezni a perfektiv jelentést: (15) OH MHoeoe eudeA, o6pa3oean. 'Sokat látott, művelt'. Ilyenek még az orosz c/ibiiuamb, 'hall', 3Hamb, 'tud', mimamb 'olvas' s még néhány más ige, melyeknek lexikai jelentésében van egy sajátos rezultativitás. Mivel ebben az esetben nem egy SzMJ meglétéről vagy hiányáról van szó, hanem a megjelenési függetlenség mértékéről, az ilyen oppozíció emlékeztet TRTJBETZKOY graduális oppozíciójára. Mégsem szabad itt tiszta analógiát látnunk, s erre figyelmeztet BONDARKO is: TRUBETZKOYnál tisztán mennyiségi különbségről van szó, míg a mi esetünkben nemcsak a mennyiségi, de a minőségi különbség is nyilvánvaló.