Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - H. Molnár Ilona: Az ún. mély szerkezet kategóriáinak kérdéséhez, különös tekintettel az igére [Zur Frage der sog. Tiefenstruktur mit besonderer Berücksichtigung des Verbums] 91

Az ún. mély szerkezet kategóriáinak kérdéséhez, különös tekintettel az igére I. 1. A mély és a felszíni szerkezet kettősségének generatív nyelvtani elmélete ma már bizonyára általánosan ismert a hazai szakemberek előtt. A generatív nyelvtannak arról a változatáról van szó, amely N. CHOMSKY korábbi, legelőször a „Syntactic Structures"-ben közzétett tervezetéhez képest a mondatalkotás genetikus, magyarázó modellje kíván lenni. E szerint a nyelvi formák, beleértve a világ nyelveinek sokféleségét, végső soron egy közös gondolkodási struktúrára vezethetők vissza, illetve belőle magyarázhatók meg, belőle vezethetők le. Alaptéziseinek felidézésére a magyar szakirodalomból közlöm az alábbi meghatározásokat: ,,A generatív nyelvelmélet az emberi nyelvi képesség . . . elmélete kíván lenni." „Ez a képesség nyilván vele születik a gyerekkel. Ez az emberi nemnek általánosegyetemes tulajdonsága, ha úgy tetszik, antropológiai-biológiai attribútuma." (SZÉPE GYÖRGY, Valóság, 1969, 6, 24 5.) ,,A generatív nyelvtani modell meghatározott szabályok véges halmaza, amelyek megbatározott sorrendű alkalmazásával létre lehet hozni, „generálni" lehet valamely nyelv valamennyi jó mondatának a struktúráját. A „struktúra" fogalma meghatározott és nem egyenlő azzal, amit a deskriptív iskola struktúrán ért. A Chomsky-féle nyelvtan megkülönböztet,, mély struk túra" -t és „felszíni struktúrá"-t. A mélystruktúra az „alapmondat" tartalmának, logikai szerkezetének felel meg, a felszíni struktúra a mondat morfematikus tagolásának absztrakt formája". „A transzformációs generatív nyelvtan elmélete nem egyszerűen egy nyelv generatív leírásának a módszere. Mind Chomsky mélystruktúrája, illetőleg a szabálysornak az a része, amit Chomsky kategoriális komponensnek nevezj mind Saumján applikatív modellje absztrakt és univerzális jellegű". (KÁROXY SÁNDOR, ÁNyT. VI. 14, 18). „ . . . a mondatok szintaktikai mély szerkezete 'testetlen' térbeli elhelyezés nélkül 'logikai' struktúra . . . A szintaktikai mély szerkezetekben (az „elemi ítéletek"-nek megfelelő) „elemi mondatok" találhatók, de meghatározott „logikai" viszonyaik, alárendeltségük feltüntetésével." (SZÉPE GYÖRGY: ANyT, VI. 362 3) „A jelenlegi felfogás szerint a generálás kiinduló része a mélyszerkezet, az a része a szabály sornak, amelyen keresztül a nyelvészeti vizsgálat a logikaihoz és a pszichológiaihoz kapcsolódik." „A mélyszerkezet tipológiailag univerzális, tehát univerzális szemantikai-mondattani viszonyokat, jegyeket tartalmaz." (DEZSŐ LÁSZLÓ, ÁNyT. VI. 27, 28).1 1 A

nyelvtani vagy a nyelvtanelméleti szakirodalomban előfordulhatnak a mély és a felszíni szerkezet fogalmának másféle értelmezései is. Velük azonban nem foglalkozom, mivel mondanivalóm a fenti felfogásra, még pontosabban a legutóbbi évek magyar nyelvtani kutatásaiban jelentkező realizációjára vonatkozik. Dolgozatom 1971 elején készült el, ezért a tárgykörömbe vágó szairodalomból az 1970. év végétől megjelent műveket már nem vehettem figyelembe.