Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

k FINNUGOR ALAPNYELVI SZIBILÁNSOK ÉS AFFRIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 9 mássalhangzó-képviseletük talán tabuisztikus, ül. affektív jellegük rovására írható; vö. még vog. FK sörp. A finnugor alapnyelvi s'-nek sz ^ s kettős képviseletével találkozunk a magyarban is, egy-egy szó változataiban (ezeket 1. RÉDEI, Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen 57, jegyzet). Ezek a „szabálytalanságok" nyilván már az egyes nyelvek külön életének történetébe tartoznak. 5. Az alábbiakban megkísérlek néhány kérdésre választ adni. Ezek a következők: 1. az ne, ne mássalhangzó-kapcsolatok képviselete a finnségi nyelvekben, 2. az affrikáták képviselete a finnségi nyelvekben egyéb pozíciókban, 3. az né képviselete a magyarban, 4. a finnugor s „szabálytalan" s folytatója az ugor nyelvekben. 6. A bizonyítás során felhasznált etimológiákat az Uráli Etimológiai Szótár eddig elkészült anyagának (erről a munkálatról 1. részletesen: RÉDEI: Uralisches Etymologisches Wörterbuch. ALH. XX, 411 — 24), továbbá a SKES, a FUV és az MSzFE szócikkeinek felhasználásával állítottam össze. A nyelvi adatokat — a finn, az észt és a magyar kivételével — az Uráli Etimológiai Szótár által alkalmazott fonematikus átírásban közlöm, illetve néhány vogul és osztják nyelvjárás esetében eltérek ettől. Az esetleges szamojéd megfelelőket nem említem meg; az egyes etimológiai szócsaládok bizonytalan finnugor tagjait általában mellőzöm. A szócikk felépítését illetően a FUV módszerét követem: a finnségi nyelvektől (a finn, az észt és esetenként a lív figyelembevételével) haladok a magyar felé; ha egy etimológiának nincs finnségi tagja, de magyar van, a magyar szó áll az első helyen. Az egyes szócikkekben csak az első adat jelentését közlöm, a forrást nem adom meg, minthogy többnyire az említett etimológiai szótárakból és folyóiratcikkekből vett, közismert etimológiákról van szó. 6. 1. HARTMUT KATZ Generative Phonologie und phonologische Sprachbünde des Ostjakischen und des Samojedischen (kézirat) c. munkájában tett megállapításoknak megfelelően az eddig affrikátaként számon tartott fonémát /-ként fogom fel (= KARJALAINEN: ts, STEINITZ: ë) a keleti osztják nyelvjárásokban. MELLKISCHWILI (i. m.) meglehetősen sok nyelv szibilánsainak és affrikátáinak kapcsolatát megvizsgálva arra a következtetésre jutott (66), hogy ha egy nyelvben van c, kell lennie s-nek is, a c viszont nem tételezi fel szükségszerűen az s-t, bár a nyelvek többségében a c mellett van ë is. Eszerint tehát a keleti osztják të-t is felfoghatnánk c-ként. Megemlítek KATZ érvei közül egyet, ami igazolja, hogy a ts fonematikus értéke t: a többes szám t jele helyén ts-t találunk kakuminális mássalhangzó utáni helyzetben: (KT. 298) Vj. kol 'Zwischenraum', többes számban: költs = költ. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a KAR JALAINEN által kakuminális affrikátával jelölt hangot — ha ilyet tartalmazó szó átkerül a jurákba — a jurák í-vel helyettesíti: (KT. 951) V. tsünts — tűnt 'Floh' (~ fi. sonsar) > jur. tűnt (STEINITZ, Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. 285). (A vachi osztják f-ről 1. még GULYA: NyK. LXVII, 186.) Palatalizált mássalhangzó után pedig palatalizálódik a t többes jel (KATZ, i. m.). Erre a jelenségre egyébként már STEINITZ (FgrKons. 29, jegyzet) is utalt, de váltakozásnak tekintette.