Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 97 századból mindössze négy új román eredetű foglalkozásnév említhető, ezek is eléggé szórvány jellegűek. Közülük BLÉDYnél szerepel a csorogár: 1784: „szidni, káromolni csorogározrú. kezdett", ,,koldus csorogár nemessei megverlek, úgy megemlekettek" (a Halmágyi naplóknak a Hóra-féle felkelésre vonatkozó részéből: Monírók XXXVIII., 666). A román ciorogar 'bocskoros nemes' átvétele más forrásból mindeddig nem került elő. Hasonlóképpen egyetlen előfordulás a következő adat is: 1737 Hévszamos: "Vadnak közöttük Vafgárok vagy Kádárok" (Gyalui Urb. 400). Ez a román vasár 'faedénykészítő' szóból származik. SZABÓ T. ATTILA levéltári forrásokból közli a dzsude ~ dzsugya 'falusbíró' (< r. jude 'bíró') jövevényszót 1759-ből és 1794-ből (NylrK. XII., 309, ül. IX., 71). Ezeknek az adatoknak az értékét nagy mértékben megnöveli a következő, tőle származó megjegyzés: ,,a XVIII. századi hunyadi magyar hivatali írásbeliségben, sőt minden bizonnyal a köznyelvben is közkeletű román eredetű kölcsönszó volt" (uo.). 4.525. Hapaxként közli BLÉDY a vatáf 'előtáncos a borica táncban' (MTsz. — Horger Antal) elemet. Figyelmét azonban elkerülte a Halmágyi -naplóknak a következő szakasza 1766: „valaki elárulván Lázárt, ki ott vatáffságra ment volt" (Monírók. XXXVIII., 257). Feljegyezték azonban ezt a szót, egy többes számú vattasók alakban 1662-ben Fogarasban. I. Apafi Mihály udvartartásának irataiból említi PRODAN (25); úgy tűnik, hogy valamilyen gazdasági intéző vagy jószágfelügyelő megnevezése lehetett. Az átadó román vátaf szónak igen gazdag a jelentésszférája. Eredeti jelentése feltehetően 'az esztena vezetője' majd ebből 'táncvezető; tiszttartó; kapitány' általában 'vezető, főnök' (CADE., DLR. kézirat). Nyilván ez utóbbi jelentésben használta Halmágyi is, de katonai rangként szerepel az erdélyi guberniumnak egy 1807-i iratában: ,,a havasalföldi szélleken lévő vatáf nevezetű tiszteknek bemutatni elmulasztják" (A. VERESS: AcRom. MemSectHist. III/7, 218). A korai adatok utáni lappangásból kerül elő HORGER ANTAL közlése nyomán. Az ÚMTsz. alapján a szó erdélyi előfordulására még a következőket közölhetem: vatáf 'vezér, vezető' (Hétfalu: Ethn. X., 109), vatáp 'mezőbíró' (Hosszúfalu: 1906 Sándor Domokos), vatáv 'bajszerző, főkolompos' (Szabéd: 1900 Sándor D.). Megjelenik a szó az eredeti román értelemben is: v'etáv 'nyájajuhász' (Gyimes: SCL. IX., 387). Mivel a román szó vätas, vátav és vatav alakban is előfordul, a magyar alakváltozatok közül csak a vatáp szóvége látszik belső hangfejlődés eredményének. Az eltérő jelentések folytán ebben az esetben is a több ízben történt helyi átvétel a leginkább valószínű. 4.53. A fenti négy szó bemutatása kapcsán talán az eddigieknél is sürgetőbben merül fel, hogy a hapaxokkal és értékelésükkel kapcsolatos nézetemnek hangot adjak, de erre majd a személyeket jelölő nevek 17. századi anyagának tárgyalása után térek ki. Ezek közül kettő (fáta, fertát) egészen általános jelentésű. 4.531. A fertátnaik a hitvitázó irodalom, a Sámbár—Matkó polémia során nyelvünkbe való bekerülését és megjelenésekor gunyoros—évődő színezetét TRÓCSÁNYI ZOLTÁN mutatta ki (MNy. XI, 71). A román firtat, fartat eredeti jelentése 'testi-lelki jóbarát, kenyeres pajtás' majd ebből 'barát, pajtás'. A Sámbár—Matkó polémiában vállveregető 'cimbora, koma' kísérő árnyalat vehető ki, a szó jelentésének ilyen jellegű, pejorációs változását mutatja a Halmágyi naplóknak BLÉDY nem idézte mondata: 1752: „megyén azon fogadóban, melynek gazdája a tolvajnak fertát ja volt" (Monírók XXXVIII., 482). Ez az árnyalat a későbbi 19.—20. századi adatokban (EtSz., UMTsz.) már nem 7 Nyelvtudományi Közlemények LXXIII/1.