Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Rédei Károly: Zürjén szövegmutatványok [Syrjänische Textproben] 3

ZŰRJÉN SZÖVEGMUTATVÁNYOK 7 ment és ment — nekem persze rövid elmondani, neki sokáig (tartott), hiszen nem a szomszéd házból (való) —, sokáig megy. Aztán valamikor megérkezett a harcoshoz. Odaadta neki a levelet. A levélben megírta neki — ő is levelet írt — hogy akármit szült, adjanak neki nevet, akár kutya, akár ember. Aztán a harcos is a zsebébe dugta a levelet [az izét] és ismét elindult, már hazafelé jön. Már kezdett hazafelé jönni. Ment és megint a mostohaanyához tért be. Újra a mostohaanyához érkezett aludni. A mostohaanya ismét kihúzta a zsebéből a levelet, (mikor) éjjel elaludt. Aztán (ezt) írta: „Takarodjon (onnét), mire hazamegyek, híre [illata] se legyen!" A mostohaanya (ezt) írta neki a levélbe. A levelet visszadugta a zsebébe, a katona zsebébe dugta. Ment és ment és ment és egyszer a cárhoz érkezett. Megérkezett a cárhoz, odaadta a levelet a cári házaspárnak. A cár-házaspár elolvasta, odaadták neki a gyermekét és elkergették őt. Elkergették hazulról. 4. Aztán mentek és mentek és egy vízpartra érkeztek. A tenger partjára jutottak [lettek], az anya és a fia a tengerhez érkezett. Éjjel a tengerparton lefeküdtek aludni. Ekkor a tenger hulláma verdesni kezdte (őt), és (amikor) korán reggel felkelt, két keze van neki, kezes már. Aztán vette a gyerekét, s az anya és a fia újra elindult. Mentek és mentek és mentek és egy kis házhoz érkeztek. Ott a kis házban lefeküdtek és elaludtak. 5. Aztán ennek a cárnak a fia hazaérkezett. A cár fia hazaérkezett és anyjáéknak (mindent) elmondott. És elindult megkeresni a feleségét. Ment és ment és ment és aztán a kis házhoz vetődött, bemegy. (A cárfi a katonával ment, nem egyedül, a katonával mentek ketten.) Ekkor odajutottak a kis házhoz [a kis ház odajutott], és így szólt a katonához: ,,Te maradj ébren [élj] — mondja — én pedig elalszom". Ekkor a cárfi lefeküdt és elaludt. No, azt az éjszakát valahogy átaludtak. Aztán megvirradtak, ott éldegéltek. Az anya és a fia bementek a házba, — teljesen ép (már) keze-lába — amikor már gőzölgött az étel [minden gőzölög]. Minden gőzölög. Megvendégelte őket, de a cárfinak úgy tűnt, mintha a vendéglátó, az anya [és a gyermek] feleségére hasonlítana. „Várj csak, ma éjjel én őrködöm". Aztán lefeküdtek, és a cárfi őrködni kezdett. És ekkor kijött az asszony, neki is úgy tűnt, hogy a férje. Odaugrott és megölelte őt, összeölelkeztek, összecsókoloztak. Aztán korán reggel felkeltek és elindultak. Vették a gyereket (a katona), hazamentek és ott nagy lakomát csaptak. Jegyzetek. Elmondta Anasztaszija Petrovna Kozlova (szül. 1891 Túrja, Lúgban lakik). 2. jablona eéale seni veéis 'csupa almafa van [függ] ott'; vomnas kuccis sija jablonase mij-ke karni, kurécöni 'a szájával kezdte az almát enni, harapdálni'. A közlő itt a jablona 'almafa' « or. RŐAOHR) szót a jablok 'alma' « or. RÖAOKO) szóval tévesztette össze. A továbbiak folyamán már helyesen használja, reve'snica 'menyasszony, élettárs' < or. poeecHWju, vö. (FOKOSFUCHS) Vm. reve'snica 'Braut (eig. Altersgenossin)'. 5. sessa sija gel'a kerkae slejmi, pete 'aztán a kis házhoz vetődött, kimegy [o: bemegy]'. Szótévesztéssel van dolgunk: a pete 'kimegy' helyett ugyanis a pire 'bemegy' ige volna a helyes.