Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Honti László: Etimológiai adalékok [Etymologische Beiträge] 425

Etimológiai adalékok1 1. Magyar ez, e 'dieser, der' A m. ez, e 'dieser, der' közelre mutató névmásnak az uráli nyelvek többségében van megfelelője (1. MSzFgrE.), eddig azonban a vogulból nem ismertünk hozzá kapcsolható szót. Véleményünk szerint a m. ez, e családjába tartoznak az alábbi vogul adatok: (KANN.—LnM.: MSFOu. 111, 155, 197; 109, 761; 101, 92, 153, 76; 109, 701; 114, 505) TJ-Cs. in 'jetzt', TCs. inkár 'er' (a -kár képző), K. gn: a. mânt 'vor kurzem, unlängst' ((KANN., WV. 181) AK. mont, KK. FK. mântd 'früher, jüngst'), P. ein 'noch, jetzt', FL. an 'nun', Szo. an 'jetzt, nun; dieser ,der\ Az n eredetét tekintve az -ns uráli névmásképzővel azonos (vö. LEHTISALO: MSFOu. LXXII, 388—9), amely a vogulban a megelőző magas hangrendű magánhangzó hatására palatalizálódott. Az osztják (KT. 51) DN. iyn, V. Vj. i*nc 'jetzt, gegenwärtig, eben (DN.), jetzt, sofort, auf der Stelle (V.), erst jetzt (Vj.)' stb. ugyanazon névmástőnek ugyanazon képzővel ellátott származéka. A vogul adatok magánhangzó-eleme ősvogul *ë-re megy vissza (vö. STEINITZ, WogVok. 203), amelynek fgr. *e volt az előzménye. (A szócsaládra vonatkozó fontosabb etimológiai irodalmat 1. MSzFgrE.) 2. Magyar picsa 'Weiberscham, Fotze, Ficke; Arsch' KNIEZSA lehetségesnek tartotta, hogy szavunk szláv eredetű: ,,picsa . . . = cunnus; Weiberscham. Valószínűleg szláv eredetű, vö. big. picka; szlov. picka; sz. picka; le. piczka, pica, pichna ua. A 'mingere; harnen' jelentésű gyermeknyelvi pikati származéka, tehát tulajdonképpen „die Harnende". A szláv nyelvekben ma is eufemisztikus kifejezés ... A magyar szónak a fenti szavakkal való egybevetésénél az a nehézség, hogy a szláv nyelvekben a magyar szónak pontosan megfelelő *pica sehol sem mutatható ki. Ha volt ilyen, az a picka dekompozíciójávai keletkezhetett. A picka -&&a-ja ugyanis deverbális nomen-képző, az elvonásnál azonban deminutivum-képzőnek érezhették. Mindez azonban kétes, mert túl sok a feltevés" (SzlJsz. 714—5). Az obi-ugor nyelvekből is idézhetünk a magyar szóéhoz hasonló hangalakú, testrészt jelentőszavakat: vog. (KANN., WV. 45) TJ. pis, AK. pis, P. pes, Szo. pu 'Hüfte, Lende'; o s z t j. (KARJ., OL. 167) V. Vj. pi% DN. pe'f, Ni. pe§, Kaz. pexé, O. pi§ 'Schenkel'. Az obi-ugor szavak minden kétséget kizáróan egy *pic3 hangalakú szó folytatói, s noha a m. picsa szókezdő p-]e komoly hangtani akadályt jelent, nem tartom teljesen kizártnak ugor kori voltát, azaz a fenti obi-ugor szókkal való összetartozását. Az igaz ugyan, hogy 1 Ezúton

is köszönetet mondok RÉDEI KÁROiiYnak értékes tanácsaiért.