Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Korompay Bertalan: Reguly és hagyatéka [cirill] 387
406 KOROMPAY BERTALAN azutániak és folyóiratokból másoltak. Nyelve német. Kiadása magyar és finn együttműködéssel lenne megvalósítható a számos finn- és svéd nyelvű betétanyag miatt is. Nyomtatásban megjelentetve a finn—magyar érintkezések kezdeteinek állíthatnánk vele forrásértékű emléket. Horvát István nemrég nyomtatásban megjelent „Mindennapi"-jánál különlegesebb becsű történeti dokumentum ez a múlt század első feléből. Kiadatlan iratainak második csoportját Reguly levelei teszik ki. Zömmel az MTA Kézirattárában találhatók, de akadtam ilyenekre Helsinki archívumaiban is, és alapos okkal feltehető, hogy leningrádi nyomozásunk sem járna eredménytelenül. Részben haza (szüleihez, tanárához, Toldy Ferenchez stb.), részben külföldi tudósokhoz intézte őket. Regulynak a híres Baerhez fűződő kapcsolata egész tanulmányt érdemelne. Nevezetesek úgyszintén az Urálvidéki útjáról küldött beszámoló írásai és a szentpétervári meg a magyar akadémiához intézett jelentései. (Érthetetlen számomra, hogy az utóbbiak teljes egészükben nem kerültek nyilvánosságra, pl. PÁPAY JÓZSEF bevezető tanulmányában — vö. MNy 1905, 104). Urai-vidéki levelei tele vannak értékesnél-értékesebb néprajzi megfigyelésekkel. Szülei, barátai előtt pedig feltárja küzdelmes lelki életét, vívódásait, nehézségeit. Betegsége idejéből Németországból hazaküldött leveleinek már jóval csekélyebb a jelentőségük és jóformán csak az életrajzírót fogják érdekelni. Tudományos hitelű életrajzának, a Reguly monográfiának a megírása ugyanis az a végső cél, melynek megvalósítását a Reguly-dokumentumok összegyűjtése és feldolgozása után a magyar tudománytörténet sokáig már nem halaszthatja.23 KOROMPAY BERTALAN PeryjiH H ero HacjieAHe JJaHHan paöoTa He craBHT nepeA COÔOH uejib ÜOAPOÖHO paccKa3aTb o TBopMecKoiw nyra AHTajia PeryjiH, a jiHiiib ocBeTHTb OTAejibHbie ero STanu, KOTopue oTpancaiOT cyTb H OCHOBHOC coAepwaHHe TBopnecTBa PeryjiH. 3Ta craTbíi flBJineTCíi noAi'OTOBKott K HayMHOÍí pa3pa6oTKe 6Horpa$HH PeryjiH. ABTOP AaHHoft CTaTbH nepBOCTeneHHoö 3aAaMefi CMHTaeT H3AaHHe ÔHorpa(})HHecKHX AOKyMeHTOB, B TÓM HHCJie coSpaHHe ríHceM PeryjiH. OTAejibHbie rjiaBbi CTaTbH 3aHHiwaioTCH cjieAyioiuHMH npoöjieiwaiviH: 1. HaMajio AeHTenb-HOCTH PeryjiH, 2. ero OTHomeHHe K A. KacTpeHy, 3. 3HaMeHHe PeryjiH, 4. ero jiHMHOCTb, 5. Tparepfin PeryjiH, 6. nHCbMeHHOCTb PeryjiH, 7. onpeAcneHHe 3aj\an H3AaHHH ero npoH3BeAeHHÍi. ABTOP HCXOAHT H3 Toro, MTO TBOpMecKHÍí nyTb PeryjiH, KaKHM KOPOTKHM 6bi OH HH öbiJi, Hejib3fl CMHTaTb HeyAaMHbiM. B MeJiOBeMecKoiw oTHomeHHH OH AeHCTBHTejibHO 6biJi HeyAa^HbiM, ecjiH yMeCTb, MTO OH CTaJl HeTpyAOCnOCOÖHbIM, B03BpaTHBIIIHCb AOMOÍÍ. Ero COBpeMeHHHKH TOH<e CMHTajiH ero >KH3Hb HeyAaMHoft. Ho ero AOCTH^CHHH, TO ecTb coöpaHH« co BpeMeHeiw CTajiH H3-BecTHbiMH. Ero nHOHepcKyio paöoTy MO>KHO CMHTaTb coBepuieHHbiM. CneAyeT oTMeTHTb, MTO HHTepecHayuiHMHOCTb PeryjiH 3acjiy>KHBaeT Toro,MTo6bi AOCKOHajibHo ray^aTb H Hcnojib30BaTb ero OTAejibHbie 3aMenaHH3. OAHa H3 caMbix HHTepecHbix ripoöjieM: HaMajio TBopMecKoii AeHTejibHOCTH PeryjiH, KaK nepBoro BeHrpa, HccneAyiomero B OHHJIÍIHAHH H3biK0Boe CXOACTBO. ABTOP AaHHOH CTaTbH nyTeM conocTaBJieHHH uejioro pflAa MCJIKHX AaHHbix, Aoi<a3biBaeT, MTO peuieHHe PeryjiH yexaTb B OHHJIHHAHIO C HayMHoM TOMKH 3peHHfl 6bijio coBepiueHHO He noAroTOBJieHo. 3TO peuieHHe co3pejio B ABaAuanineTHeM ioHoiue TOJibKO BO BTopofl nojioBHHe OKTHÖPÍI 1839 roAa B CTOK-rojibivie. CpaBHHBaH PeryjiH c KaerpeHOM, cneAyeT oTíweTHTb, MTO Me>KAy AByivw HccjieAOBa-TeníiMH-nyTeiiieCTBeHHHKaMH He TOJibKO HiweiOTCH cxoAHbie MepTbi, HO Me>KAy HHMH 6HJIO H He-23 Ez a dolgozat jelen formájában sokat köszön a szerkesztő rövidítéseinek. A végéről elmaradtak a kritikai megjegyzések az újabb Reguly irodalomra, el az a konkrét javaslat is, amely a szakemberek összefogását törekedett volna előmozdítani. Eredeti szándékomnak most már csak a Magyart Nyelvtudományi Társaságban 1969 nov. 11-én tartott előadásom kivonatában (MNy LXVI, 381) van nyoma.