Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Korompay Bertalan: Reguly és hagyatéka [cirill] 387
388 KOROMPAY BERTALAN tosítom: 1. Fellépte, 2. Viszonya Castrénhez, 3. Jelentősége, 4. Egyénisége, 5. Tragédiája, 6. írásbelisége. Hozzájuk csatlakozik mint 7. pont a publikálási feladatok számbavétele. — Ha felszólalásommal semmi egyebet nem érek is el, mint azt, hogy bepillantást engedek e problémák természetébe és vitaanyagot produkálok úttörőnk jobb megértéséhez és méltánylásához, már ezzel meglesz a jutalma munkámnak, nyomozásaimnak, amelyek számomra nemcsak a történeti emlékezés szükségét elégítik ki. I Azt vizsgálva, hogyan jutott a pesti egyetem zirci születésű jogásza abba a helyzetbe, hogy a finnugor kutatások élére álljon, meg kell nyugodnunk abban, hogy ez kétségkívül a véletlen szeszélyéből történt. Mindazonáltal van ebben a véletlenben valami logika, vagy szükségszerűség, úgyhogy utólag legkevésbé sem tűnik fel véletlennek, hanem egy esemény láncolat elmaradhatatlan részének. Az a jogász, akit Reguly Antalnak hívtak, szerette a történelmet. Székesfehérvárra kerülvén iskolába, lelkesedett Körösi Csorna Sándor példáján, mint egyik levelében szüleinek írja Dorpatból 1841. június 2-án. Még jobban hatott rá a győri akadémia professzora, Maár Bonifác, akivel északi utazásai alatt kapcsolatban állott. Tőle, amint ugyanabban a levélben említi, egy alkalommal, még mint diák, forrásmunkákat kért, hogy tanulmányait elmélyíthesse, de az akkor leintette, mondván, hogy ez a feladat neki még korai. Beiratkozván az egyetemre, Pesten az akkor jó hírű történész, Horvát István lett a tanára, sőt szülei nála szállásolták el. Nemigen szerethette ezt a helyet, mert egy apjához írt levélben elkívánkozott onnan. Északi útján mégsem felejtkezett meg róla. Erről németül írt naplójának egy stockholmi bejegyzése tanúskodik, amelyben arra gondolt, hogy ha valamely kastélyról képet tudna szerezni és küldeni neki: „es würde ein allerliebstes Présent gewesen sein für Horwát."2 A köztük levő viszony mégsem igazán a tanítványé mesteréhez. Két ember: két korszak. Reguly új törekvése éppen Horvát István munkásságához viszonyítva válik el a háttértől, amikor félrehagyva történetünk írásbeli forrásait, nyelvünket és nyelvrokonságunkat fogja vallatóra annak a kérdésnek a felderítésére, honnan és mely népek közösségéből származott el a magyar.3 Egyetemi tanulmányainak lezárása előtt négy hónapra tervezett utazásának a motívumait Toldy csak homályosan körvonalazza. Annyit tudunk, hogy valamely otthon támadt északi vonzalom a „svéd történelem" és a „svéd jellem" iránt mozgatta érdeklődését. Maga írja, hogy már egy év óta élt benne egy északi utazás vágya. Szüleihez 1839. szeptember 18-án Hamburgból írt levele árulja el ezt, amely így kezdődik: „Liebe Eltem ! Sie sind überrascht durch diesen kühn scheinenden Plan, aber ich müsste weinend zurückkehren, wenn ich jetzt — so nahe — das schöne Schweden und diese Weltstadt, das stolze Petersburg nicht sehen könnte." Győri tanárához egy évvel később írt levele az úti célt így határozza meg: „Ein Nebengedanke war die Reise nach Schweden." Titokban melengetett tervét nyilvánvalóan azon más cél mögé 2 Reguly úti jegyzetek. MTA Kézirattára Földr. 8 r 4. sz. Németországi, dániai, svédországi naplójáról eddig nem volt tudomás a Reguly-irodalomban. 3 Maár Bonifáchoz 1840. szept. 30-án írt levelében ezt a fordulatot ilyen messzetekintŐ bölcs szavakkal fogalmazza meg: ,,. . . dies ist die Kritik der aus alten Berichten und Chroniken gesammelten Conjecturen und Hypothesen."
