Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Hajdú Péter: A nemek megkülönböztetése a nyenyec névadásban [Die Unterscheidung der Geschlechter in der nenzischen Namengebung] 45

48 « HAJDŰ PÉTER harmadában T. LEHTISALO észrevette és megörökítette észrevételét 1956-ban kiadott Juraksamojedisches Wörterbuch-jának a nemzetségneveket tárgyaló szócikkeiben (láthatólag M. Jadnje nevű informátora szolgáltatott neki erre vonatkozólag 1928. évi pótlólagos gyűjtése során bőséges adalékokat), először azonban N. M. TERESCSENKO próbálta magyarázni ezt a jelenséget,,A nyenyec nemzetségnevekről" szóló előadásában az 1958. évi budapesti Névtudományi Konferencián (1. Névtudományi vizsgálatok, Bp. 1960 : 106—115), bár e szokatlan női névhasználatot és ezzel kapcsolatos magyarázatát rövidebben már 1956-ban említette «MaTepHajibi H HCCJieAOBaHHH no H3biKy HemjeB» című könyve 204—205. lapján. TERESCSENKO megállapítása szerint főleg a keleti nyelvjárásterületek lakói, s talán közülük is legkövetkezetesebben a jamaliak különböztetik meg a nemzetségnevek férfit és nőt jelölő alakjait: pl. a pando nemzetségnév nőkre utaló alakja pandoft. A női alakokról morfológiai szempontból két fontos észrevétele van. Az első szerint e formák nazalizálható hangszalagzárhangra végződnek, s ezért nyelvtani szerkezetükre nézve egyes szám genitivusi alakoknak minősíti őket (Névtudományi vizsgálatok 113). Másik állítása ugyancsak megfontolandó: e szerint a női alakok jelentős részében mutatkozó -j elem azzal az elhomályosult melléknévképzővel azonos, amely a pi-j 'éji' (<. : 'pl), sira-j 'téli' (<. : sira), wesa-j 'öreg' (< : wesa-ko) stb. szavakban is jelentkezik (i. h.). Más szóval tehát a nőnek a nemzetséghez tartozását két elem is kifejezné a néven: egy melléknévképző és a SgGen ragja. Utóbbit ezek szerint az indokolná, hogy az előbbi funkciója elhomályosult. A dolgoknak elébe vágva azonban már itt utalunk arra, hogy ezzel az értelmezéssel nem lehet egyetérteni. Amint azt ui. az alábbiakban kifejtjük, a -j funkciója világos (habár nem melléknévi), a szóvégi hangszalagzárhang pedig még elavult genitivus ragnak sem tekinthető. 3.1. TERESCSENKO két alapvető tétele közül először a másodikkal foglalkozunk: a nőkre vonatkozó nemzetségnevek -j eleme valóban lehetne melléknévképző. Mi nem annak tartjuk. Mielőtt azonban ezzel kapcsolatban bármit is mondanánk, kiindulásul le kell szögeznünk, hogy ez az elem nem a rendelkezésre álló adatok jelentős részében mutatható ki, ahogyan TERESCSENKO véli, hanem valamennyiben. Mert ahol nem is konstatáljuk ezt a -felemet a maga anyagi valóságában, virtuálisan ott is jelen van a nemzetségnevek női formáiban. Állításunk a nemzetségnevek analízisén alapul. Ezek ugyanis négy csoportra oszthatók a szerint, hogyan alakul ,,feminin" alakjuk.3 1. csoport3

: főalak nőialak xüdej? ~ Taz xűdej [!] lexej? wel'ep ~ weH'ift werjkej? (2., 4.) rjäsedep (2.) xordetej? (2., 4.) 3 A nyelvjárási rövidítés nélkül közölt alakok nagyrészt

LEHTISALO szótárából vett jamali, kisebb részben TERESCSENKO szótárából származó normalizált BZ adatok. xüde? lexe wel'i ~ we?l'i tverjka -rfbèeda xordeta