Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31

AZ UEÁLI ALAPNYELV TÖBBESJELELRŐL 41 a valamihez tartozás kifejezése is" (fék), s egyéb nehezen meghatározható jelentésárnyalatok (Szóképz.2 106). S így az a bizonyos hely- és gyűjtőnévképző szerep, amely a fi. -kko/-kkö-re jellemző, és amely HAJDÚ P. szerint „a többesjellé alakulásnak . . . fontos állomása" (BUNy. 128), gyér nyomokban a magyarból is kimutatható. Ilyeneknek tekinthetők pl. a következő földrajzi nevek: (1055) fuk 'Siófok'; 'egy tó lefolyása, egy nagyobb vízből kiinduló kisebb, érszerű víz' (TA. 14).26 Ugyancsak a Tihanyi Alapítólevélben találkozunk két másik -k képzős földrajzi névvel — de nem denominális, hanem — feltehetően — deverbális származékokként. Az egyik a turku 'Török v. Törek puszta' (< tör) eredetileg 'törmelék, törés, omlás' jelentésű szó (1. TA. 16 —7), a másik a munorau kerekű, monarau k e r ekw név kerekű eleme, amely egy fgr. eredetű &er-igetőnek- származéka. Az itt jelentkező 'erdő' jelentése feltehetően 'nagy, az egész szemhatár egy körbehajló ívét befogó erdő' szerkezetből tapadt a kerek szóhoz (vö. TA. 31 — 2, valamint a Somkerék 'som erdő' nevet; BÁRCZI: Szókincs.2 150). Vö. továbbá

Tursoc (Anon. 35, 37): 1366: ad unum troncum . . . zyltursuk. Anonymusnál a törzsök szó 'erdő' jelentésben szerepel. Az utóbbi adat megmagyarázza, milyen erdőről van szó Anonymusnál. A törzsök megfelelője a latin oklevélben truncus vagyis 'tuskó'. Tehát a silva Tursoc (valamint a Thursekfew helynév előtagja) 'tuskóból álló letarolt erdőt' jelentett (vö. GYÖRFFY: MNy. XLVII, 48). Ez is jó példa arra, hogy a -k képzős szó bizonyos jelzős kapcsolatban állva (fatuskós, fatuskókból, rönkökből álló erdő) hogyan vált tapadás útján 'erdő' jelentésű hely- ül. gyűjtőnévvé, és ezen jelentése hogyan sugárzódhatott bele a -k elembe (1. kerek]). Hogy a Győrök és Györk szavakkal kapcsolatos földrajzi nevekben a Georgius > György személynév -k képzős deminutívumát kell-e keresnünk (1. MELICH: MNy X, 150), vagy egy gyűr, győr, gyüre, györe 'kisebb talaj-kiemelkedés' jelentésű térszínformanév -k képzős származékát, mint a Gyürke, Györké helynevekben (1. HEFTY: Nyr. XL, 207), olyan kérdés, amelyekre csak az összes -k képzős földrajzi nevek számbavétele és értelmezése után adhatunk választ. Ebben a vonatkozásban még — véleményem szerint — mondanivalójuk lesz a térszínformák elnevezéseinek, valamint az ezekből alakult helyneveknek is. Ezek általában -ák, -ék, -ek végű alakban jelentkeznek. Pl. az ismeretlen alapszóból képzett árnyék (OklSz. Arnykmal) ;?Hork (OklSz. Jiwrk) 'angustiae locorum'; mellék (OklSz. Sarkmellyk) ; meredek 'hirtelen lejtő hegy- v. árokoldal' (NySz. 'declivitas'; Hog az meredekenn alávetnek ûtet); szakadák 'olyan hely, ahol a föld egy része beszakadt' (OklSz. Zakadak 'völgy elnevezése') vagy 'hegyektől összeszorított meredek völgy' (Zala m.); szurdok, szurdék stb. 'két hegy között húzódó szűk völgy v. mély út' (OklSz. ad aquam zorduc) <-v szoros, szorít, szór- tövének származéka (SzófSz.).28 De nincs még tisztázva, az elhomályosult köznyelvi származékokban jelentkező -k képző funkciója sem. (Egyértelműen a deminutiv képzésekhez sorolni őket nem lehet.) A fészek és a torok -k eleme jelentéstöbbletet nem adott alapszava jelentéséhez, a farok, fék 'farhoz, főhöz' tartozót jelenthetett, a -&-nak nom. possessi képző funkciója van.29 Az

ének és lélek -k 26 A szó eredete és ősi jelentése még nem tekinthető tisztázottnak (MSzFE. 211—2, MNyTESz. 941). 28 Példákat 1.

HEFTY C4Y. ANDOR: A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben 155, 206, 259 300; D. BABTHA K., Szóképzés 71 — 2. 29 Az utóbbinak a fô ~ fej szóval való egyeztetését az MSzFE. azért nem fogadja el, mert a -k kicsinyítő képző a valamivel 'ellátottság' kifejezésére nem használatos.