Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31

AZ URÁLI ALAPNYELV TÖBBESJELEIB.ÖL 39 komi-permják nyelvjárás méjez 'wir', téjez 'ihr' (1. GENETZ: SUSA. XV/1, 52), valamint a fi. mei-, tei- alakjára, amelyekkel kapcsolatban UOTILA (NyK. L, 466 —7) így nyilatkozik „Allerdings sind 'wir' nicht mehrere 'ich' und 'ihr' nicht mehrere 'du', aber, wie MUNKÁCSI: KSZ. XVIII, 126—7 Note anführt, ist der Pluralbegriff hier kollektivisch 'wir' = ich mit anderen (wie) ich' (vgl. LEWY: KSZ. XVII, 210).20 Azt, hogy a -k képzőnek, amely a magyarban főleg elhomályosult ún. „deminutiv" származékokban fordul elő (torok, farok, fészek) valamikor gyűjtonévképző funkciója i s volt, a rokon nyelveken kívül a magyarból vett adatok is igazolják. A rokon nyelvekben a képzőnek deminutiv funkciója mellett más jelentései (jelentésárnyalatai) is kimutathatók, s ezért BÁRCZI azon megállapításának kell helyt adnunk, amely a képző szerepét így körvonalazza: „Alapjelentésében, úgy látszik, korán általános volt a kicsinyítő árnyalat, s ebből vagy inkább az ezt megelőző bizonytalan jelentéstartalomból fejlődhettek a valamihez tartozó (pl. fék) és más jelentésárnyalatok (pl. balog)"21 (TA. 151 — 2). Az ún. „deminutiv" elnevezés nem egészen kielégítő voltáról és e gyűjtőnévbe belesűríthető számos más jelentéstani csoportról igen sokszor írtak (pl. RAVILA: Vir. 1945: 150; FOKOS: FUF. XXX, 176; TATJLI: FUF. XXXII, 218—9; KÖVESI, PermiKépz. 160, 413), de mind ez ideig az ősi képzők eredeti funkciójául a „deminutiv" szerepet tekintették. Holott hely- és gyűjtőnévképző szerepben, vagy valamivel bírót, valamivel gazdagon ellátottat (ellátottságot), valamihez tartozót stb. jelölő funkciókban csaknem valamennyi ősi képzővel találkozunk a rokon nyelvekben.22 A különféle jelentések, jelentésárnyalatok kialakulásában és megszilárdulásában igen nagy szerep jutott az alapszó jelentésének (alapszó-besugárzás) és a képzett szó mondatbeli helyzetének (beszédhelyzet). Aza bizonytalan jelentéstartalom — amelyre BÁRCZI is utal — nem lehetett más, mint két fogalom összetartozásának a kifejezése.23 A

kicsinyítő képzői szerep is feltehetően azért tapadt a -k-hoz — valamint a többi ősinek tartható képzőhöz is —, mert minden képzett szó a kéttagú alapszóhoz viszonyítva expresszívebbnek érződött (1. erre vonatkozóan FOKOS: i. h. 175). 3. Az említett összefüggést, összetartozást jelölő ősibb jelentésárnyalat világosan kirajzolódik a -k rokon nyelvi használatában. PL a) lpN". suonâk 'Strick aus Sehnen' (< suodnâ 'Sehne'); hyL.nuörltak 'einer der nordwärts wohnt (< nuörehta 'Norden') [1. vmhez, vhová tartozó!] A nyugati lappban helynevek ben is előfordul (1. LEHTISALO, Abl. 359). b) A finnségi nyelvekben is igen változatos alakokban és funkciókban jelentkezik. Deminutiv, nom. possessoris, adj. dem. képzőként rendszerint -kka/-kkä alakban fordul elő; pl. penikka 'kis kutya'; nyj. lahdukka 'kis öböl' 20 Hasonlóan beszél a -&-nak névmásalakban jelentkező szerepéről BUBBICH (ŐEST. XXX, 108) „Man darf annehmen, dass die h- und i- haltigen Pluralsuffixe als gemeinsam entwickeltes finnisch-ugrisches Gut kaum die Grenzen der Pronomina überschritten. In diesem engen Rahmen konnten sie aber keine eigentliche Pluralsuffixe sein . . . der Unterschied zwischen »ich« und »wir« u. dgl. konnte lexikalischer Natur sein" [vö. még a zürj. -jan, -jas (votj. -Jos) többes jelekkel kapcsolatban KÖVESI: Permi Képz. 141 kk. és 151].' 21 A

balog szóról másképpen KÖVESI: Nyelvt.Ért. 219 — 20. 23 L.

pl. a permi -j, -l, -n stb. képzőkkel és rokon nyelvi megfelelőikkel kapcsolatban mondottakat KÖVESI (Permi. Képz. 157 kk. 208 kk. 271 kk. 413). 23 Vö.

FOKOS: FUF. XXX, 175-176.