Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31
Az uráli alapnyelv többesjeleiről A magyar nyelv finnugor alapjainak előadása közben állandóan beleütközünk olyan kérdésekbe, amelyek egyértelmű tisztázásától még távol vagyunk. Nagyon helyesen mutatott rá LAZICZIUS: „Amíg a nyelvész a történeti adatok láncát tartja a kezében, addig biztosan halad lefelé az időben, mihelyt azonban elér az utolsó adathoz, már körül kell néznie, nyújtanak-e a rokon nyelvek még egy szilárdnak látszó láncszemet, melyre átugorhat. Már ez az ugrás is igazi »Sprung ins Dunkle«, mely ha sikerül, egyike az emberi elme legszebb produkcióinak. De folytatni ezt a mutatványt, ott, ahol üres spekulációnál egyéb már nem áll rendelkezésünkre, egyenlő a biztos nyaktöréssel" (MNy. XXIX, 23). Ha bennünket most 1970-ben — a finnugor részletkutatások előrehaladása' következtében — kevésbé fenyeget is a ,,nyaktörés" veszélye, mint LAZICZIUS korában (1933-ban) —, a bizonytalanságoktól, tévedésektől mégsem vagyunk mentesek. Az uráli alapnyelv biztos rekonstrukciójától egyelőre még távol vagyunk, és távol is leszünk mindaddig, ameddig — mint ahogy erre DÉCSY is utalt — a finnugor alapnyelvet egy még kikövetkeztetendő szamojéd alapnyelvvel1 egybe nem vetjük. A szamojéd alapnyelv kikövetkeztetése meg bonyolult feladat, mert: 1. a jurák és szelkup kivételével a többi szamojéd nyelvből igen kevés szöveganyag áll rendelkezésünkre; 2. az északi csoport egyes nyelvei (jenyiszeji és tavgi) kihalófélben vannak, a déli nyelvágba tartozó szajáni szamojéd nyelvjárások (kamassz, kojbál, motori, tajgi stb.) pedig beleolvadtak az Altaj és a Száján hegység különböző etnikumú (török, mongol, orosz) népeibe;2 3. a nagy területen nomadizáló szamojéd csoportok sok rokon vagy idegen néppel kerültek kapcsolatba (a jurákok az obi-ugorokkal, zürjénekkel, jukagírokkal stb.; a szelkupok az osztjákokkal, ketekkel stb.). Ezek az érintkezések bizonyára hagytak nyomot nyelvükben — és így egyes urálinak tekinthető jelenségekről a későbbi kutatások nyomán esetleg ki fog derülni, hogy kölcsönzés vagy párhuzamos fejlődés eredményei.3 Ezeket azért kívántam előrebocsátani, mert úgy látom, HAJDÚ P. kézikönyvében (Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 1966 = BUNy.) számos kérdést a mai szamojéd nyelvek oldaláról közelít meg, és így az uráli 1 DÉCSY GY., Einführung in die finnisch-ungarische Sprachwissenschaft 1965, 224» 2L. HAJDÚ P., Chrestomatbla Samoiedica 1968, 10. 3 Ezen utóbbinak a lehetőségére — az alapnyelv rekonstrukciójával kapcsolatban — RAVILA is utal: ,,In den verschiedenen verwandten Sprachen vorkommende ähnliche Bildungen sind nicht ohne weiteres auf die Ursprache zurückzuführen. Unser Prinzip schützt uns davor, dass die Ursprache zu einem Lager, zu etwas »zu-Errechnendem« wird, in das man alles ohne weiteres hineinstösst" (SUSA. LX/6, 13).
