Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11

26 KOVÁCS FERENC általános elméleti kérdések intézményes gondozására hivatott szervezeti formák is milyen nagy késéssel alakultak ki. A Nyelvtudományi Intézet Általános Nyelvészeti Munkacsoportját csak tíz évvel a felszabadulás után, 1955 őszén hozták létre (NyIK 6/3—4: 450), az 1903. december 19-én megalakult Magyar Nyelvtudományi Társaság Általános Nyelvészeti és Fonetikai Szakosztályát viszont még később, 1959-ben állították fel (ÁNyH., 20), de az újjáéledt Általános Nyelvészeti és Fonetikai tanszék is csak ebben az évben kezdte meg az általános nyelvészeti oktató-kutatómunkát (uo.). A felszabadulást közvetlenül követő időszak magyar nyelvtudományára tehát a korábbi elvek és módszerek továbbélése a jellemző. A korabeli irodalmi termékekben csak halvány nyomai mutatkoznak a nyelv általános problémái és az országhatárokon túli általános nyelvelméleti kérdések iránti érdeklődésnek. GOMBOS L. írásai említhetők e helyen, aki a Nyelvőr 1946-os évfolyamának hasábjain a nyelv társadalmi aspektusát és a nyelvtudomány társadalomtudományi státusát taglalta, és a szovjet nyelvtudományról jelentetett meg ismertetéseket. Az első témakörbe vágó cikke A nyelvtudomány társadalmi tudomány címet viseli. Ebben — egyebek mellett — az alábbiak olvashatók: „A nyelv mint organizmus nem élhet, nem fejlődhetik a fejlődő társadalom nélkül és meg nem ismerhető az azt beszélő embercsoportok fejlődésének figyelmen kívül hagyásával. A társadalom fejlődik osztatlansága felé, viszont a nyelv fejlődése sohasem lehet öncélú" (Nyr. 70: 39). Az idézet nemcsak tudománytörténeti szempontból érdekes ! Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy ugyancsak ő a folyóiratnak ugyanabban az évfolyamában elsőként ismertette a szovjet nyelvtudomány akkori uralkodó áramlatát, a marrizmust,17 az idézet második fele az osztálynyelv-, illetőleg a stadiális fejlődéselmélet (halvány) bírálataként is felfogható (és mindez majdnem 5 évvel a sztálini cikkek megjelenése előtt) ! Úgyszintén nem csupán tudománytörténeti értéke van HAJDÚ P. 1947-es ismertetésének, amelyben főleg a szovjet finnugrisztika eredményeit méltatja, de egy határozott hangú mondat erejéig a marrizmusról is nyilatkozik: „Mindenesetre — annak ellenére, hogy a modern nyelvelmélet egyes tételei ellent is mondanak a materialista nyelvszemléletnek, s így külföldön általában nem is fogadják el — az új tanítás ... a Szovjetunióban széltében elterjedt" (Nyr. 71: 141). Mindezek azonban már a marrizmus hazai adaptációjának a körébe vágó kérdések. 3.1. Amagyarországi marrizmus. Az ,,új tanítás" magyarországi megjelenéséről, szerepéről igen sokan nyilatkoztak, és általában egyértelmű elmarasztalással illették azt a néhány nyelvészt, aki annak megismertetésére vállalkozott. Mindez természetesen az ismeretes sztálini vitacikkek megjelenése után következett be. Legjobb tudomásom szerint a sztálini cikkek előtt HAJDÚ idézett, határozott hangú kritikai megjegyzésén kívül egyetlen írás sem jelent meg a hazai nyelvészeti irodalomban, amely a m a rrizmust a materialista nyelvszemlélet talajáról bírálta volna! A sztálini cikkek után annál több ! Ez utóbbiak áltálában a tudománytörténeti nihilizmust, antimarxizmust, „fennhéjázó arakcsejeviz-17 A Moszkvában megjelenő Internationale Literatur című folyóirat 1945. évfolyamának 11—12. számában megjelent néhány Marr-részlet alapján írta meg Az új nyelvelméletről (Nyr 70: 73—74), majd a Nyelvtudomány a Szovjetunióban című ismertetéseit (i. h. 140—42).