Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Domokos Péter: Finnugor konferencia Joskar-Olában 220

. 222 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ről, a díszletekről és a jelmezekről csak a legjobbakat mondhatjuk, a produkció felülmúlta várakozásainkat. Zsúfolásig telt nézőtér előtt került sor Sz. N. Nyikolájev „Szalika" (CajiHKa) című színművének előadására. Ezen az esten a mari falvak öregjefiatalja vette birtokába a színházat, hogy immár sokadszor élvezhesse önfeledten a színpadon megelevenedő hamisítatlan népi szokásokat, ízes párbeszédeket, a mari lakodalom lassan felejtődni kezdődő fordulatait, szertartását. A Volga-Káma környéki finnugor népek életének talán legszínesebb, leggazdagabb, ezer motivációjú hagyománya és ünnepe volt a lakodalom, sok sírással, nevetéssel, gyakran csalárdsággal is egybekötve. Teljes kész dramaturgiával szolgál, az írótól csak egy-két épkézláb ötletet, soványka mesét követel — a keret sok szereplővel és dallal adva van. Nem véletlen, hogy a rokonnépek drámairodalmában a leggyakoribb és leghálásabb téma a lakodalom. (1. pl. a komi Gyiakonov „Házasság hozománnyal" című igen népszerű művét, az udmurt Gavrilov és Szadovnyikov ilyen tárgyú színműveit. Itt említjük meg, hogy a közelmúltban jelent meg F. V. Pleszovszkij könyve a komi lakodalomról.) A figyelmes házigazdák gondoskodtak arról, hogy minden vendég mellé tolmács kerüljön, s így az előadásokat maradéktalanul élvezhettük. Kirándulás, múzeumlátogatás állt még a programban. A Jaltsik-tó festői környékén felfrissültek a konferencia előadói, a szertartásos facsemeteültetés szokatlan és kedves tevékenysége lelkes buzgalommal folyt a fotóriporterek és tévéoperatőrök érdeklődése és gépkattogtatása mellett. A néprajzi múzeum anyaga viszont kissé szegényesnek tűnt, a mari élet és népművészet lényegesen tartalmasabb, változatosabb a kiállított tárgyak kínálta választéknál. A konferencia berekesztését követő búcsúvacsorán — a gazdagon megterített asztal mellett — szívből jövő, őszinte pohárköszöntők hangzottak el. Egymás után csendültek fel az egyes delegációk nemzeti dalai, mari, mordvin, komi, udmurt, észt és karjalai népdalok — s nem maradt el néhány sokaktól ismert magyar dal sem. Különös, megható és felemelő érzés volt együtt látni valamennyi finnugor nép fiait, hallgatni nyelvüket és dalaikat. Szinte mindannyian kandidátusok, doktorok, tudományuk elismert szaktekintélyei, akik 50 évvel ezelőtt a favágó fejsze, a kovás puska, a varsa és az eke mellett nem is álmodhattak volna arról, hogy valaha is mint kiművelt emberfők szabadon szólhatnak ,,inorogyec" népük életéről, múltjáról, nyelvéről. Elmondhatjuk, hogy jó hangulatban, érdeklődés és várakozás közepette vette kezdetét a konferencia, amelynek csak járulékos de igen fontos tartozékát képezték a fentebb leírtak. 2. A mari kulturális élet egyik központi épületében, a népművelés székházában került sor a konferencia ünnepélyes megnyitására. A Mari ASZSZK Legfelső Tanácsa elnökének, P. A. Almakajevnek barátságos üdvözlő szavai után a plenáris ülés előadásai hangzottak el. Csak a következő nap reggelén kezdték meg munkájukat a szekciók, a volgai, balti finn nyelvek, a permi, ugor és szamojéd nyelvek szekciói és az összevont archeológiai, antropológiai, ethnográfiai és folklór szakosztály. Valamennyi előadás részletes ismertetése már csak azért sem lehetséges, mivel a szekciók egyidejűleg üléseztek. A várt előadók közül többen távol maradtak, ugyanakkor a programban nem szereplő kutatók is felléptek. így