Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - K. Palló Margit: A TESz. arat, ápol és borít igéjéhez [Contributions aux verbes arat, ápol et borít du Dictionnaire étymologique-historique de la langue hongroise] 170
174 K. PALLÓ MARGIT vettük át vö. krm. bürül- 'eingehüllt werden'; oszm. bürüt- 'bedeckt werden* (RADL. IV, 1888, 1889), ennek azonban ellentmondanak a speciális magyar képzővel bővült származékok: borogat, borong. — A másik zavaró körülmény a török megfelelők közé iktatott 'fordít, csavar' jelentésű bur- ige. A tévedés nyilván abból adódik, hogy az eredetileg kettős hangrendű bur-, burü- ^bür-, bürü- 'betakar, befed, beburkol, elsötétít' ige mellett létezik egy igen eleven mély hangú bur-, az altáji nyelvcsoportban pur- ige is: 'drehen, ver-, zusammen, -umdrehen' jelentésben (RADL. IV, 1815, 1365). Bár ennek az utóbbi igének is akad magas hangú párja, a mai törökségben 'csavar, teker' jelentésben a mélyhangú bur- az általános és talán éppen gyakoriságánál fogva, félreértések elkerülése céljából háttérbe szorította homonimáját a bur- ^bür- 'betakar f igepár veláris hangrendű párját. Űgy hogy a TESz. is csak régi szótárból (ZENKER) és megcsontosodott származékában (burunduk ~ kendő) tudja idézni a bennünket érdeklő 'befed, burkol' jelentésű mély hangú bur- igét. De ezeknek a gyakorlatban hangtanilag megszilárdult igéknek: bur- (R. bur-\&) 'befed' és bur- (R. bur- is) 'fordít', semmi közük egymáshoz. Ezt a tényt szemléltetik pl. a következő példák: CC bürül- 'eingehüllt werden' (GRÖNBECH) ~kumük burul'sich umdrehen' (NÉMETH); oszm. bürün- 'sich verdecken, sich verschleiern* ~oszm. burun- 'sich vor Schmerz winden' RADL. IV, 1888, 1823); oszm. bürgü 'çarsaf, bas-örtu = fejtakaró (ZÜBEYIR: Anadilden derlemeler 48) ~kirg. burgu 'der Drehbohrer' (Radl. IV, 1899); kipcs. bürüncäk 'der Schleier' (HOUTS-MA 61) ~tel. purulcuk 'Die Biegung eines Weges, die Windung eines Flusses' (RADL. IV, 1367) stb. Miután a régiségből idézett 'betakar' jelentésű bur- igéhez tévesen felsorakozott a 'fordít' jelentésű bur- ige is, a magyar származékok jelentésváltozásának és fejlődésének magyarázatában ehhez atényhez kellett igazodni: ,,. . .a 'fordít' alapjelentésből mind a 'takar', mind a 'kiont' . . . jelentés kifogástalanul magyarázható". — Szépséghiba továbbá az is, hogy a török példák úgy vannak összeválogatva, hogy nem érzékeltetik a török igének a magyaréhoz, ül. a magyarnak a törökéhez hasonló sokirányú további jelentésfejlődésre alkalmas tömör, ősi jelentéstartalmát. Vö. pl. kkalp. bür-ke- 1. 'pokrïvat, zakrïvat'; 2. 'bït nachmurnïm'; 3. 'pagoda chmuritsja' (BASKAKOV). — Végül hozzáfűzném még, hogy a „valószínűleg" megjegyzés bízvást elmaradhatna a borít ige ótörök minősítése mellől. K. PALLÓ MARGIT Contribution aux verbes arat, ápol et borít du Dictionnaire étymologique-historique de la langue hongroise Dans l'article ci-dessus l'auteur formule son opinion sur trois verbs d'origine turque du D. E—H. H.: 1. ara/t/-'moissoner' < a. turc ora- 'moissoner, couper le blé avec la faucille'; 2. apoQ) > ápo(l)- 'baiser -+• soigner' < a. turc öp- ^ op- < *opu- 'baiser'; 3. bori(t) ~ boru(l) 'couvrir, envelopper, obscurir', < a. turc buru-id. Par ces empruntsverbaux elle voit justifié que les emprunts verbaux les plus anciens du hongrois au turc ne se sont pas acclimatés exclusivement sous forme thématique comme nous l'avons cru jusqu'à nos jours. Les trois verbes en question affirment que dans le cas de l'emprunt du thème turc en position libre, le thème s'était complété d'un formáns encore au cour» du dévelopment historique du hongrois primitif. Les emprunts verbaux de ce genre se présentent à l'époque historique déjà comme des verbes thématiques à radical périmé. — Puis elle prend pour l'explication la plus vraisemblable du changement phonétique curieux o > a attesté dans la voyelle initiale des emprunts verbaux ara(t) < ora- et apo(l)- < *opu, que déjà après l'influence turque la plus ancienne un certain processus d'aperture s'était déroulé dans le domaine des voyelles a du vocalisme du hongrois primitif. î MABGIT K. PALLÓ