Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11
16 KOVÁCS FERENC eredményeket, ha az eredmények nyelvmagyarázási jelentőségét eltúlozták is. Ha például a „genfi mester" felfedezési köréből elismerjük, hogy ,,a jelszerűség hangsúlyozásában benne van egyrészt a pszichikai és fizikai oldal,3 másrészt a valóság és tükröződése közötti ellentét felismerése; a rendszerűség felfedezésében benne van annak a meglátása, hogy a nyelvi elem egyrészt individuum, másrészt rendszertag; a többi tételnél még világosabb a bipolaritás" (NyK 61: 6), azonnal képet kapunk a saussure-izmus tudománytörténeti jelentőségéről, a nyelv egyik igen fontos aspektusa (jelszerűség, e jelek rendszerszerűsége) feltárásának a fontosságáról, a saussure-i elmélet dialektikus vonásainak a lényegéről. SAUSSURE posztumusz munkájának tüzetes tanulmányozásával csak erre a következtetésre lehet jutnunk, ha elismerjük is egyes téziseinek nem kielégítő voltát, sőt itt-ott előforduló következetlenségeit, „sántító dialektikáját", amit számtalan Saussure-bíráló egyenesen metafizikának minősít, így — többek között — DEME is, amikor az előbbi idézetet így folytatja: ,,A hiba csak az, hogy e kétsarkúságnak Saussure néha csak az egyik vonatkozását látta meg; ez mutatkozik például a különbségek hangsúlyozásában, de az összefüggések elhanyagolásában, vagy például a pszichikai oldal kiemelésében, de a fizikainak a parole-ba való utalásában;4 — ha meg az ellentét mindkét tagját meglátta, kibékíthetetlennek találta ellentétüket, s szembeállította őket egymással, mint például a szinkróniát a diakróniával, a linguistique externe-t az interne-nel; - vagy ha felfedezte is összefüggésüket, mint például a parole-ét a langue-gal, vizsgálatukat akkor is csak külön-külön tudta elképzelni. így tehát a felismert ellentétekkel nem tudott mit kezdeni, ellentétüknek éppen dialektikus voltát nem fogta fel; tételei mozaikok maradtak, amelyeket nem tudott összerakni" (uo.; az én kiemelésem: K. F.). A saussure-i elmélet meglehetősen egyoldalú, és — hadd tegyem hozzá, igazságtalan — értékelése ez ! Többévtizedes megállapítások átvétele, megismétlése, ahelyett, hogy a SAUSSURE-ről 1969-ben [ !] elhangzott tézisek a saussure-i mű tüzetes tanulmányozására épülnének ! Ez pedig elengedhetetlen két szempontból is. Bnélkül ugyanis hamis képet rajzolunk SAUSSURE elméletének lényegéről. Fontos másrészt azért is, mert e nélkül nem tudjuk e tanítások utóéletét helyesen követni, a strukturalizmus különféle irányzatainak elmélettörténeti szerepét, jelentőségét megragadni. Ha ugyanis a saussure-i ólet* mű valódi értékéről és tagadhatatlanul meglevő fogyatékosságairól beszélünk — akármennyire tagadják ezt 3 Ne részletezzük most, hogy mind a két oldal benne van-e. Szerintem nincs benne, mivel a saussure-i jel nem a fogalom (concept) ós a hangalak (son) egysége, hanem a fogalom és a hangképzet (l'empreinte psychique de ce son !) egysége (Cours de linguistique générale. Paris, 19553. 98, 157, 158). A hangképzet, a materiális (fizikai) hangsor „pszichikus lenyomata" nehezen képzelhető el a nyelvi jel ,,fizikai oldalának !" De nem is ez a lényeges a saussure-i jelkoncepcióban ! A lényeges e helyen az, hogy a saussure-i jel valóban szétválaszthatatlan egység, alkotó elemei kölcsönösen feltételezett, dialektikus egységben vannak egymással, olyannyira, hogy SAUSSURE a hangsort (annak pszichikus lenyomatát) csak abban az esetben tartotta nyelvi természetűnek, ha az „a fogalom hordozója" (le support d'une idée); a hangalaknak a fogalomtól elvonatkoztatott vizsgálatát ki is iktatta a nyelvtudományi vizsgálódások köréből (i. m. 144). 4 Mint fentebb bebizonyosodott, ez a saussure-i jelkoncepció meg nem értése (félreértése) következtében nem helytálló megállapítás: ott mind a két oldal pszichikai, nincs tehát mit utalni a parole-ba.
