Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - M. Velenyák Zsófia: A „nap levő” szerkezet a cseremiszben [Die Entsprechung der ungarischen Konstruktion nap levő ’der Sonne ähnlich, gleich’ (eig. „Sonneseiend”) im Tscheremissischen] 164

166 M. VELENYÁK ZSÓFIA atfsà'zdm b-nêm ll'ëe mana-m 'a leány apját apósomnak mondom'. G, nônre-m lise tole-s 'mostohalányom jön'. f) Az előtag essivusragos: ' C ona-nllse b'údz bek djüia-s kajà

m paire'm kb:ô§m 'mostohaapósához (?) megy nni ünnepkor'. 3. Ha megnézzük a közölt adatokat, a következőket állapíthatjuk meg: Az igenévi szerkezetek előtagja tartalmi szempontból állapotot, {kettő kivételével [a) első és második mondat] nemre és korra5

vonatkozó családi állapotot, rokonsági kapcsolatot) jelentő névszók, mely névszók mellett az igenévnek az a funkciója, hogy kiemelje az előtte álló névszó jelentésének a múlthoz viszonyított, jelenlegi állapotát. Annak ismeretében, hogy a cseremisz jelen idejű melléknévi igenév képzője jelölheti a befejezett cselekvést is (BEKÉ, CserNyvt. 137) értelmezhetjük a fenti szerkezetek jelentéstartalmát a következőképpen is pl. MM. ko-t liise kinde ëu-lmo yo:ôâm puôùryà' = a már megszáradt, szárazzá 1 e 11 -* a száraz állapotban levő-»- a száraz kenyér morzsálódik vágáskor, M. akàm liise = aki sógornő lett -* sógornő, C. n'ônr Use = aki mostohalány lett -*• mostohalány stb. Hasonlóan a vogulban: dnyirj diné saw nekem 'ángyi állapotban levő sok nőcském' (VNGy. IV, 184), ss aki ángy lett, mir-küsejV diné yum 'nép gazdájául levő ember' (VNGy. IV, 337) = aki a nép gazdája lett (1. még KERTÉSZ: i. h., Sz. KISPÁL M.: i. h.). Sz. KISPÁL M. a vogul és magyar létigeneves szerkezetek eredetével kapcsolatban elsőként állapítja meg a létigenév nyomatékosító, kiemelő szerepét, mely ,,. . . erősen kiemeli a főnévben megnevezett állapotbeli tulajdonság meglétét..." A létigenévnek ezt a funkcióját, mint „kezdetlegesebb kategóriát" történeti szempontból elsődlegesnek tartja (i. h. 128, 130). így értelmezhetjük SIMONYI és FOKOS altáji nyelvekből idézett létigeneves szerkezeteit is: oszm. adzolan 'az éhes levő', häjin olan 'gonosz levő' == az, aki éhes lett -+ éhes, az, aki gonosz lett —*• gonosz, (SIMONYI Nyr. XLV, 407), er olan mejdana ciksin 'a férfi levő küzdőtérre menjen' = az aki már férfivé lett -+• aki férfi, csuv. kam ködüid polagan (imperf.), jal-pos pölne 'aki pásztor (levő), az a falu feje lett', katsch. adam pólyán qar' adym, idzäm polyan qar' adym 'du schwarzes Pferd, das mir Vater war, du schwarzes Pferd, das mir Mutter var' (1. még FOKOS: Nyr. LXIV, 55, Rolle der Syntax 97). Az ugor, szamojéd és altáji megfelelőkkel ellentétben: a) a cseremisz létigenévhez személyrag és esetrag is járulhat, b) előfordul az igenév önmagában, előtag nélkül is: pl. C. liée ßrza- kozye- ëoktà' 'az érett rozs zörög' = azaz, az a rozs zörög, amelyik az érés folyamatából eljutott az érettség állapotába, UP. IVëê krndd, ruza- 'érett gabona, rozs', JT. ll'se kartö-pka 'érett krumpli' stb. Összegezve azt mondhatjuk, hogy hasonlóan a magyarhoz a cseremisz nyelvből is — néhány me gkövesedett s ma már talán archaikusnak ható és ezért ritkán használt kifej ezés kivételével — kivesztek a nap levő féle igenévi szerkezetek, illetve az eltűnés végső stádiumában vannak. M. VELENYAK ZSÓFIA 5 KERTÉSZ

(NyK. XLIII, 3, 6, 8, 12) a kornak és a nemnek főnévvel való jelölését finnugor sajátságnak tartja.