Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Kangasmaa-Minn, Eeva: Az ősfinn fokváltozás mint strukturális jelenség [The Proto-Finnic Consonant Gradation as a Structural Phenomenon] 143

144 EEVA KANGASMAA-MINN ban kv

zárt szótagban k2 jelentkezik. A hangsúlytalan szótag utáni képviselet viszont a hangkörnyezettől függ: magánhangzó után k2,

mássalhangzó után kv

Hangértéke szerint

k±

—

k és k2

= y vagy g; ez utóbbi változat csak nazálisán végződő hangsúlyos szótag utáni zárt szótagban fordul elő; a hangsúlytalan szótag nazálisa után erős fok van, azaz kv Mindezek alapján a következő sémát kapjuk: Zöngétlen Zöngés hang után hang után Hangsúlyos szótag után Hangsúlytalan szótag után Nyílt szótag- Zárt szótag- Magánhangzó Mássalhangzó kx

=

k ban ban után után k2

— fej = k Magán- Nazális k2

=

y kx =

k hangzó és után likvida g után y Más szóval ez azt jelenti, hogy az ősfinnben volt egy (k) zárhangfonéma, mely két allofónként jelentkezett: [Ä^] és [k2];

ezt utóbbi még két másodlagos allofónra oszlott: [y] és [g]. Ugyanígy kapjuk a (t)-fonéma allofónjait: [t], [ő] és [d], valamint a (p) fonémáét: [p], [ß] és [6].* A gemináta zárhangok képviselete ugyanilyen sémába illeszkedik, de annyiban egyszerűbb, hogy a hangkörnyezet mint ható tényező elesik. Gemináta zárhangok nem fordultak elő zöngétlen hangok után, sem pedig hangsúlytalan szótag mássalhangzója után. A sémába a kk és kk váltópárt közvetlenül be lehet helyezni: Hangsúlyos szótag után Hangsúlytalan szótag után Nyílt szótagban Zárt szótagban kk kk kk(kk?) A hangsúlytalan szótag utáni képviseletet nehéz pontosan meghatározni. Egyrészt a RAViLÁtól képviselt álláspont értelmében indokolt az a fölfogás, hogy az egyszerű zárhang gyönge fokú megfelelőjének jelentkezése bizonyos helyzetekben föltételezi, hogy ott a geminátának is rövid változatban kell jelentkeznie. Másrészt viszont lehet hivatkozni arra, hogy a hangsúlytalan szótag utáni mássalhangzó-kapcsolatok — tehát két azonos mássalhangzó kapcsolatai is — mindig erős fokúak. Más szóval: vagy mansikkan, azaz gyönge fok, ha a geminátát egységes hangnak fogjuk föl — vagy mansikkan, azaz erős fok, ha a geminátát két azonos mássalhangzó kapcsolatának tekintjük. Az előzőkben vázolt sémába bármilyen típusú szók beleillenek. Példának vehetjük akár a fölszólító mód jelen idejének többes szám második személyű alakjait. A fölszóhtó mód jele KA, a megfelelő személyrag TA. A sä- tőből lesz *säkaöa, a mai finn saakaa, az anta-tőből *antayata, (a mai finnben analógiásán antakaa) a szavói nyelvjárásban pedig még most is antőta, a *pelyättőbol (melynek magánhangzós töve pelkäbä-) lesz *pelyätkätä. Szokos beszélni külön radikális és külön szuffikszális fokváltakozásról: az előbbi a szó tőrészében mutatkozik, az utóbbi a toldalékokban. Az is általa-