Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)

Tanulmányok - Moór Elemér: Pénz szavunk származása nyelvi, archeológiai és településtörténeti adatok tükrében [Die Herkunft unseres Wortes pénz ’Münze; Geld’ im Spiegel sprachlicher, archäologischer und siedlungsgeschichtlicher Daten] 79

90 MOŐR ELEMÉR keresztül a Ternes mellékéig húzódik. Sőt valószínűleg a besenyó'k elleni védekezés céljából telepítettek királyaink törzsnévvel elnevezett községeket Baranyában, a Dráva- és a Tisza-torok között a Bácskában, valamint a Szerémsógben is; azt ugyanis történeti forrásadatból is tudjuk, hogy egy besenyő-csoport Belgrád körzetéből próbált betörni Magyarországra. De a védelmi célzat más törzsnévi helynév-csoportosulásokról is felismerhető. Nyilván a németek elleni védelmet célozták a Baranyában, Somogyban és a Bakony környékén található törzsnévi helynevekkel megnevezett települések. Ugyanezt és valami cseh vagy lengyel támadás elleni védekezést célozták a Csallóközben és Nyitra környékén megfigyelhető törzsnévi helynévi csoportosulások, de nyilván ez lehetett a célja a Duna-könyök környékén megfigyelhető nagyszámú törzsnévi helynévnek is. Ez utóbbiak valószínűleg korábbiak, mint a Nyitra környékiek, amennyiben a Keszi név a Dunakanyar környékén a szlovákban Kosihy alakban jelenik meg, vagyis olyan korban került a szlovákba, amikor még nem volt meg a szlovákban a ke hangkapcsolat (ez csak a jer-hangok elváltozása után fejlődött ki), de a g ^>y hangváltozás már bekövetkezett, a magyarban pedig ebben a névben az -i szóvég még iy-nek hangzott. Ez a helyzet a X. sz. végén lehetett meg. Ellenben Nyitra környékén a Keszi helynév már Kesov alakban van meg a szlovákban, ez pedig legalább XI. századi névalak. A törzsnévi elnevezésű falvak elhelyezésében nyilvánvalóan nagy céltudatosság mutatkozik, de abban is, hogy ezek a nevek mindenütt keverve fordulnak elő, vagyis a telepítő a telepítéssel nemcsak országvédelmi célokat akart szolgálni, hanem nyilván a régi törzsi szervezet szétdúlását is. Az is valószínűnek látszik, hogy voltak olyan védelmi célból telepített községek is, amelyeket nem törzsnévi helynévvel neveztek meg, hanem egy-egy áttelepített nemzetségfő nevével ; ez a nomádosnak mondható helynévadási mód bizonyára egy darabig a nomádos gazdálkodás feladása után is továbbélt. Az ugyanis nem lehet kétséges, hogy azok a magyarok, akiket törzsnévi elnevezésű helyekre költöztettek, letelepítésük idején már nem nomádos gazdálkodást, hanem lényegében szlovákos jellegű földművelést folytattak, amelyből már csak a baromfitenyésztés, méhészet, kert- és szőlőművelés hiányozhatott. Az a földműves-kultúra, amelyet a magyarok a Tisza mellékén szlovákoktól vettek át, lényegében római származású volt és délnémet közvetítéssel érhette el a szlovákok őseit. Ez a szlovákos népi földműves-kultúra a Közép-Duna melléki bolgár hatás felvétele után a törzsközösségek széttelepítésével az országban mindenütt meghonosodott a megfelelő szlovákos, illetve bolgáros terminológiával egyetemben. A törzsek széttelepítése révén a magyarság körében nemcsak egységes jellegű népi földműves-kultúra jött létre, hanem a törzseken belül esetleg már kifejlődött nyelvi különbségek is kiegyenlítődtek. Hogy a magyarok a X. sz. folyamán miért nem szállták meg nagyobb mórtékben a Kisalföldet és a Délvidéket, arra talán a csapadókmennyiségek eloszlásának gyanításom szerint a X. századra vonatkozólag nagyjában rekonstruálható eloszlása fog egyszer még világosságot deríteni. 14. Ha ezek után visszatérünk pénz szavunk származásának kérdéséhez, megállapíthatjuk, hogy archeológiai adatok és településtörténeti tények a legnagyobb mértékben összhangban állnak azzal a felfogásunkkal, hogy őseink pénz szavunkat még a X. sz. folyamán a Tisza-mellék szlovákjaitól vették át mind 'érme', mind pedig 'fizetőeszköz' jelentésben, mert hisz ezekben a jelen-