Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

40 RÉDEI KÁROLY Négy szóban PP. *ó felel meg az előpermi *o-nak: 1. zürj. kos, P. kes 'trocken' ^votj. kes ~cser. kwkëd (< PFU. *koks3) ; 2. zürj. koz P. kez 'Fichte' r^votj. kiz ^finn kuusi « PFU. *kowse); 3. zürj. vos-, P. es- 'erbrechen' ^ votj. eski- ~finn oksenta-; 4. zürj. vij 'Öl, Butter' (sporadikus i e helyett) ~votj. vej ^finn voi. ITKONEN az 1. és a 3. szóban *o > *ö >> *p *MÍÓ hangváltozást tesz fel (i. h. 295 — 7). Véleményünk szerint az PP. *ô ezekben a szókban magánhangzónyúlás feltevése nélkül is megmagyarázható. Az első három szóban a kikövetkeztethető *o k környezetében fordul elő, s így magától kínálkozik az a magyarázati lehetőség, hogy a labiális *o a mellette álló k-t labializálta, miközben maga delabializálódott: *koks3 > *kQeks3, *kowse > *k0

ewse, *oks3- >> *ek0

s3-.

Ennek a hangváltozásnak a korai őspermiben kellett végbemennie, mivel az ily módon keletkezett *e — az eredeti *e-val együtt — az őspermi kor folyamán részt vett az általános labializációs folyamatban (*e > *p, *ä > *o, *e > *ó stb.). Magyarázatunkat az a körülmény is támogatja, hogy a labiális magánhangzók labializáló hatása és ennek folyományaként bekövetkező delabializációja eddig sem volt ismeretlen a permi nyelvekben. Pl. finn kota 'Zelt, Hütte' ~votj. kua, finn kolme 'drei'*~ votj. kuamin 'dreißig', finn kuusi 'sechs' ~ zürj. kvai, kvait ~votj. kiiat (< PP. *kuof) (1. UOTILA: SUST. LXV, 14-6; ITKONEN: i." h. 281, 284). Hasonló jelenséggel találkozunk a vogulban és az osztjákban is (1. STEINITZ, WogVok. 277 kk.; OstjVok. 111 kk.). — A negyedik példában az őspermi *ó a szóbelseji j palatizáló hatásával függhet össze (ITKONEN: i. h. 297). ITKONEN (i. h. 301, 326) szerint a finnségi nyelvek alapján kikövetkeztethető *ë-nek i a folytatója a permi nyelvekben. A következő öt szó tartozik ide: Finn kiéli .'Zunge, Sprache' liemi 'Suppe' mieli 'Sinn, Gemüt' Zürj. kii [lem] mil Votj kil lim mil niele- 'verschlingen' nilnil-Lapp nierrâ 'Nase' nir nir Ezekben a szavakban a zürj.-votj. i « PP. *û) olyan mássalhangzók mellett fordul elő, amely mássalhangzó-környezetben (k, m, l, r) az előpermiben — és feltehetőleg a korai őspermiben is — gyakran volt labiális *ü. A mondottak alapján valószínűnek tartjuk, hogy a felsorolt szavakban kikövetkeztethető előpermi *e a mássalhangzó-környezet hatására a korai őspermiben *w-vé labializálódott. Az így keletkezett *ü-bő\ aztán az eredeti *ü-vel együtt az őspermi kor folyamán *ü >> *û >> i lett. Feltevésünket támogatják azok az esetek, amelyekben a finn alapján is rövid *e következtethető ki, amely azonban a mássalhangzó-környezet hatására szintén labiálissá vált. Ilyenek: finn kehä 'Kreis' ~ zürj.-votj. kic, finn keso 'kleine Fischart' ^zürj. gic, finn mené- 'gehen' ^zürj. mun- (sporadikus i >• u labializáció az m mellett) r^ votj. min-, finn neiti 'Fräulein' ~zürj-votj. nil « PFU. *nejôe), finn lyö'schlagen, hauen' ~zürj. lij- « PFU. Hewe-), finn sepä 'hochgebogener Vorderteil des Schlittens' ~zürj. sili, sili ~votj. Ml, eil (zürj.-votj. j > Í az s- hatására). 3. Vizsgálódásaink azzal az eredménnyel jártak, hogy a finnségi nyelvek alapján kikövetkeztetett hosszú magánhangzók (*ü, *", *ô, *ë) a permi nyel-