Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277
288 JERZY BANCZEROWSKI Nem kell azonban idegen befolyást feltételeznünk, ha megvan az a lehetőségünk, hogy a finn mássalhangzó-állományt önálló fejlődés eredményeként világítsuk meg. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a most tárgyalt mássalhangzócsoportokban az erősödés-gyengülés hatását más folyamat homályosította el. Csupán a tk viselkedett várakozásunknak megfelelően. A kt és pt esetében disszimilációs folyamatot állapítottunk meg, amelyet talán úgy kell felfognunk, mint az asszimilációval szembeni reakciót. Tudjuk, hogy az ilyen kt >> tt teljes hasonulás nem az első szótag után következett be, pl. este ^ part. sg. estettä -< *estektä, käste <-*-' part. sg. kastetta, huone ~ part. sg. huonetta. A dialektusokban azonban itt is disszimiláció jelentkezik, pl.: huonehta, venehtä.u Hogy ezt a kérdést véglegesen megoldhassuk, részletesen meg kell vizsgálnunk a finn nyelvet az asszimiláció és disszimiláció folyamatainak szempontjából. 8. A z á r h a n g + n, l, r, j, v h a n g c s o p o r t o k Ebben a fejezetben az imént tárgyaltakhoz hasonló hangkapcsolatokkal foglalkoztunk. A következő mássalhangzócsoportokat vizsgáljuk: kn, ki, kr, kj, pl, pr, pj, tn, tr, tj, tv. A csoport első összetevője ezeknél is ugyanúgy, mint a ks, ts, ps esetében. A szóban forgó folyamatoknak tehát párhuzamosan kellett lefolyniuk. Itt is az első komponenst a második támogatja, és ezáltal a folyamatnak az egész csoport tömegét kell leküzdenie. Ismét a germán nyelvekből hozhatnánk példákat arra, hogy az ilyen csoportok nagyobb ellenálló képességgel rendelkeznek, mint az egyszerű mássalhangzók. Az ősgermánban a tr hangkombináció az erősödés hatása alá került, ami eltolódást eredményezett, de változatlan maradt az ófelnémetben. Ennek okait ZABROCKI a második (ófelnémet) hangeltolódás gyengébb erősödési folyamatában látja, valamint abban, hogy itt mássalhangzócsoporttal volt dolgunk.55 (Az egyedül álló t > zz affrikátává vált.) A dr pedig erősödés hatása alá került. Azt gyanítjuk, hogy a balti-finn nyelvek történetében csak mérsékelt erősödés tapasztalható. Erre még később rátérünk. Természetesen a most tárgyalandó csoportok lazábbak, mint a ks, ts,ps. (A második összetevő nyíltabb, mint az s.) Éppen az erős és gyenge fok különbségének ezekben a csoportokban majdnem valamennyi balti-finn nyelvben meglevő hiánya arra enged következtetni, hogy ezek oly mértékben tanúsíthattak ellenállást a gyengüléserősödés folyamatával szemben, hogy a két fok között csak jelentéktelen eltérés jött létre, amely kiegyenlítődés útján ismét eltűnhetett. E hangkapcsolatok fejlődése a finnben igen eltérő, különösen a nyelvjárásokban. Ezért nem csoda, hogy a kiindulási alapokat különbözőképpen rekonstruálták. SETÄLÄ 56 a *kl : *yl, *pr : *ßr stb. váltakozásból indult ki. Véleménye szerint az erős fokot a keleti finn nyelvjárásokban a kakla : kaklan, nakra: nakran típusú formákban találhatjuk meg,- a gyenge viszont a nyugatiakban vált általnossá, ahol a feltételezendő spiráns helyett egy magánhangzó jelenik meg. (Pl. kaula : kaulan, naura: nauran stb.)57 Úgy látszik azonban, 54 HAKULINEN: i.m. 37. 1. 55 ZABROCKI, TJL 87—88. 1. 36 SETÄLÄ: JSFOU. XIV/3: 11-12 1. "KETTUNEN, SM. III. 33. 1.
