Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277

A GYENGÜLÉS—ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINN NYELVBEN 285 Milyen fejlődéssel számolhatunk a finnben ? Ha a mai geminátak rövid h, t, p-re mennének vissza, akkor az eredeti ks, ts, ps csoportoknál az erős fokban a zárhang megnyúlását várhatnánk a geminátak erős fokának megfelelően, a gyenge fokban ismét ks, ts, ps-t. Szenteljünk most néhány szót a legrégibb finn nyelvemlékek írásmódjának. A ks jelölésére rendszerint az x-t használták.32

Agricola pl.

yxi, caxi-t ír. A ts esetében a kép sokkal tarkább és komplikáltabb. A következő jeleket alkalmazták: tz (a legelterjedtebb), dz, ritkábban tzs, ttz, ttzzs, z, ts, dzs, dsz, ss, sz, s, később hdh, dJíz is. Agricolánál a következőket találjuk: tz, fz és néha dz. PL: itze, Joutzen (gen.), ioudzen, Suifzila (suitsilla), kufzuin.33 Ez az

írásmód mindkét fokra vonatkozik, azaz fokváltakozás-nélküli állapotot tükröz. Sok esetben spiránst jelölhetett. Azonban SETÄLÄ szerint a finn irodalmi nyelv legrégibb szakaszában az eredeti kiejtésnek ts-nek kellett lennie. „ . . . kuitenkin on syytä päättää, että siihen aikaan, jolloin suomen kirjakieli perustettiin, ts ääntäminen oli vielä jotenkin yleinen, sillä eihän muuten voi selittää, että juuri tz, dz merkit valittiin tätä äänneyhdistystä osottamaan."34 Később SETÄLÄ lehetségesnek tartja, hogy a tz Agricolánál fts-t jelölhet.35 OJANSITU szerint viszont Agricola a tz-t êê rögzítésére használta.36 RAPOLA hozzáfűzi,, hogy a legrégibb tz-s írásmód valóban ts-t jelölhetett, emellett azonban már korán elterjedt a $ê kiejtés.37 Úgy

látszik, hogy ő is a fokváltakozás nélküli közfinn ts-hől indul ki.38 Ma ts-t csak az irodalmi nyelvben találunk, és néhány délkeleti finn nyelvjárásban. Most pedig arra a kérdésre szeretnénk válaszolni, miért nem vetette magát alá a fokváltakozásnak ez a mássalhangzócsoport. HAKULINEN így ír ezzel kapcsolatban: „Es ist kaum wahrscheinlich, dass die Gruppen ks und ps (maksaa 'zahlen, kosten', lapsi 'Kind' usw.) dem Stufenwechsel unterworfen waren. Dagegen erscheint es nicht unmöglich, dass dem heutigen unveränderlichen ts z. B.: in metsä 'Wald' ^ metsän gen. sg. im Urfinnischen das Wechselverhältnis tts ^ tts vorausging."39 HAKTJLINEN azonban nem alapozta meg nézetét. SETÄLÄ a ks, ts, ps csoportokban az erős fok általánosítását látja, amennyiben a finnugorban tételezi fel a *ks^*ys, *ís^^*Ő5, *ps^*ßs váltakozást.40 TOIVONEN

az ősfinnre a geminátákhoz hasonlóan tts : tts csoportokat következtetett ki.41 Kíséreljük meg elemezni a ks, ts, ps kapcsolatok jellegét. Itt nem egyes mássalhangzókkal van dolgunk, hanem hangcsoportokkal. Az explozívakat a spiránsok támogatják és ezáltal az egész csoport meglehetősen szilárd. A felerősödött vagy a lecsökkent légáramlatnak az egész csoport tömegét le kell győznie, vagyis nagyobb ellenállást, mint az egyes mássalhangzóknál. Ha ezek a folyamatok az általunk feltételezett p, t, k hangoknál csak a geminált és a rövid zárhang különbségét tudták létrehozni (kk ^ k, tt ^ t, pp ^ p), 32 RAPOLA,

SKHP 77, 79. 1. és VK. 1962. 45. 1. 33 Vö.:

SETÄLÄ. YH 172 — 179. 1.; OJANSTJU, Mikael Agricolan kielestä. 18 —19. 1., RAPOLA, SKHP. 85 — 95. 1. és RAPOLA, VK 30 — 31. 1. 48 — 50. 1. 34 SETÄLÄ, YH 177. 1. 35 Tietosanakirja

IX. 395. 1. 360JANSTTTT:

im. 18 — 19. 1. 37 RAPOLA, SKHP 180. 1. a» Uo. 182. 1. 39 HAKULINEN, Handbuch der finnischen Sprache 1. Bd. 1957. 42. 1. « SETÄLÄ: JSFOU. XIV/3: 13 — 14. 1. 41 TOIVONEN, Kantasuomen *tts-tts(ts), ts-s; Virittäjä 1932: 145. 1.