Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Szépe György: Selected Writings of Gyula Laziczius 268

SZEMLE — ISMERTETÉSEK 269 (vi) La définition du mot. Megjelent: Cahiers Ferdinand de Saussure V, 32 — 37 (Genf, 1945). — E kötetben: 90—4. — Rendkívül elegáns írás. MEILLBT nevezetes szódefinícióját BÜHLER korrigálta. LAZICZIUS pedig továbbmegy ezen az úton. Definíciójának magyar fordítása: A szavak meghatározott hangelemekből alkotott [composés] nyelvi jelek, amelyek akár egy szövegösszefüggésben (Zeichenfeld), akár egy szituációban (Zeigfeld) képesek működni, s amelyek, ezen túl, egy adott pillanatban egy adott társadalmon belül rendszert alkotnak. LAZICZIUS fő hozzáadása a rendszer szempontja. — Ennek a LAZICZIUS—BÜHLER-féle definíciónak a szemiotikai előnyei nyilvánvalóak, annak ellenére, hogy a hipermodern grammatikusok mintha visszakanyarodtak volna MEILLET háromsarkú definíciója felé. (vii) Phonétique et phonologie. Megjelent: Lingua I, 293 — 302 (Amsterdam, 1948). — E kötetben: 95 — 104. — LAZICZIUS a nagy Vitapartner, TRUBETZKOY halála után csaknem egy évtizeddel reflektál a Grundzüge néhány tételére, amelyek rá vonat•*- koztak. LAZICZIUS nagy tisztelettel, de lényegében változatlanul, sőt még nagyobb nyomatékkal újra kifejti véleményét a fonológia két kardinális kérdésében: a fonéma státusában (a variánsokhoz és az emfatikumokhoz való viszonyában), valamint a fonológia és a fonetika egységének kérdésében. Az utóbbi tételben LAZICZIUS időközben letette az asztalra a legnyomósabb érvet : a Fonetikát, amely szinte egy évtizedig a világ legjobb fonetikai kézikönyvének számított — holott egy fonológüs írta fonológiai szempontok figyelembevételével. (viii) Die Kernfrage des Syntax. Megjelent: Zeitschrift für Phonetik und allgemeine Sprachwissenschaft X, 244—30 (Berlin, N. D. K., 1957). — E kötetben: 105 — 15. — Ez a fölényes tudással megírt cikk végülis nagy szomorúsággal tölti el az olvasót. Hiszen ez az év LAZICZIUS halálának az éve; de ugyanez az év NOAM CHOMSKY ,,Syntactic Structures" című korszakalkotó művének a megjelenési dátuma. CHOMSKY műve előtt egyik legfontosabb tanulmány C. F. HOCKETT cikke volt: Two models of grammatical description: Word X, 210 — 31 (1954). — (Nem tudjuk LAZICZIUS cikkének dátumát, de föltehetően a gondolat az ötvenes éveknél hamarabb kialakult nála, legalábbis erről tanúskodik egy negyvenes évekbeli egyetemi előadásáról készített gépírásos jegyzet.) — LAZICZIUS a nálunk szokás szerint nagymértékben figyelembe vett RiES-féle szintaktikai tipológia keretén belül maradva teszi föl a kérdést. S a MiKLOSiCH-féle „negatív" szintaxisban látja meg a nyelvészet elméleti igényeit kielégítő megoldás felé az utat. (Itt jegyzem meg, hogy LAZICZIUS nem használja a „negatív" terminust; igaza is van ebben.) LAZICZIUS egyetértését részleteiben rekonstruálni hosszadalmas volna. Rövidítésként idézem azt a mondatot, hogy ,,Es kann kein Zweifel darüber bestehen, dass die Sprachwissenschaft par excellence eine Mittelforschung ist" (111). MIKLOSICH pedig a mondat megalkotásának eszközeit — ma úgy mondanánk — mechanizmusát tartja a szintaxis tárgyának, a RiES-fóle — és számos egyéb nyelvésztől is támogatott — statikus, kész ,,mondatképződmény" vizsgálata helyett. LAZICZIUS tehát a dinamikus modellt választja; pontosan úgy, ahogy HOCKETT és — bizonyos erős elnagyolás segítségével mondhatni, hogy — CHOMSKY is. Ebben a LAZiczius-írásban fölcsillant egy olyan tétel, amelyet később némileg más oldalról elindulva a generativisták is magukénak vallanak. A másik oldal, a RiES-féle, az analitikus és deszkriptív nyelvészet előzményének tekinthető inkább. Természetesen LAZICZIUS elméleti kerete egészen más volt; sa cikknek aránylag nem csekély része ezt az éppen hogy felvillantott megoldást igen erősen beburkolja BÜHLER nyelvfilozófiájába. (BÜHLER 1957-ben már anakronizmusnak hat, de nekem — számos magyarországi kollega véleményétől eltérően — az a véleményem, hogy LAZicziusnak voltaképpen a harmincas években is inkább teher volt, mint segítség a bühleri eszmekör.) Azt hiszem érdemes volna elgondolkozni azon, hogy ez után az angol nyelvű válogatott kiadás után mit lehetne Magyarországon tenni LAZICZIUS életművével kapcsolatban. Ha jól meggondoljuk, ez mégiscsak elsősorban a mi feladatunk volna. Talán elsőnek közre kellene adni magyar fordításban ezt az utolsó három tanulmányát. Azután érdemes volna közzétenni néhány hátrahagyott kéziratát, melyeknek ceruzaírása — értesülésem szerint — veszélyesen fakul máris. A hazai fiatalabb nyelvészek számára bizony szükség volna egy magyar nyelvű válogatott kiadásra is. S végül itt Budapesten — esetleg más kiadóval együttműködve — kellene kiadni angolul ennek a most bemutatott kötetnek a folytatását.