Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
20 JERZY BAÏÏCZEROWSKI hez, amelyeket ott megállapítottak. ZABROCKI azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy az erősödés és gyengülés a lazább csoportokban intenzívebb, az asszimiláció pedig elsősorban a szilárdabbakat érinti, amelyek az exspirációnak egységesebb ballasztikus csúcsával rendelkeznek. Tehát az mß-nek korábban kell alávetnie magát az asszimiláció hatásának, mint az Ző-nek vagy rő-nek. ZABEOCKI az asszimiláció szempontjából is felállít egy fogékonysági sort: nd, mb, ld, rd, lb, rb. Az ősgermánban például minden dialektusban létrejött az nd >> nd és az mb >> mb változás. Az óizlandiban ezenkívül ld > ld lett.58 A finn adatok teljes mértékben alátámasztják a fenti elméleti fejtegetéseket. Pontosan követhetjük az asszimiláció menetét. A teljes és a viszonylag korai hasonulás az *nô és *mß csoportokban nem véletlen. Természetesen itt más eredményt kapunk, mint a germánban, ahol csak a zár-momentum alapján közeledtek a hangok. Fogékonysági sorrendünket tovább követve, az asszimiláció folyamatát előbb az ld csoportban várnánk és később az rő-ban. És valóban így is van. Agricola már meglehetősen gyakran ír U-t, de nagyon ritkán rr-t. OAJANSUTT azt az álláspontot képviseli, hogy korábban létre kellett jönnie az lb >• 11 változásnak, mint az rb > rr-nek.59 Az lß és rß csoportok azonban még a mai napig sem asszimilálódtak. Különös figyelmet érdemel a y spiráns. Az ny, ly, ry hangkapcsolatok a zár homorganitásara nézve lazábbak, mint a fentebb említettek. Ennek következtében itt később kellene az asszimilációnak lezajlania. Például valamennyi germán nyelvjárás felmutatja ezt a folyamatot az ny csoportban, az ly és ry ezen nyelvjárások későbbi fejlődésében még nem hasonult.60 A finnben hasonló esettel van dolgunk, ahol az asszimiláció csak a nazális után jelenik meg, l és r utáni pozícióban a gyengülés tovább húzódott. Néhány nyelvjárásban viszont, amelyek a leníció fékezését mutatják, az erősödés hatását látjuk. így Raumaban és Aurajokiban, ahol r és l után a gyenge fokban k, G, g, fordul elő, pl. jalha (jalaa, jalga is) ,,jalat", sarka (saraa, sárga) ,,sarat" (KETTUNEN, SM. III. 94.). A hämei és a déli savói nyelvjárásokban nazális után nem találunk fokváltakozást, hanem mindkét fokban nk-t, pl. henki: het]ken. (KETTUNEN, SM. III. 90. 1.) A spiráns y-vel rendelkező csoportok nagyobb ellenállást tanúsítottak az asszimilációval szemben, mint az összes többiek, mert lazábbak, és emiatt gyakran erősödésnek is ki voltak téve. Felvetődik a kérdés, miért éppen a y erősödött meg ebben a helyzetben és nem a b és a ß. Az utóbb említett spiránsok kisebb tömegük miatt nagyobb fokú gyengülésnek (és azonkívül korábban beálló asszimilációnak) vetik alá magukat, s amikor az erősödés kezdődött, még csak a y-re volt képes hatni. Hogy egy szinkron egységet bemutathassunk, meg kellene ezt vizsgálnunk az egyes dialektusokban. Itt még arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a vótban a y spiráns hasonló fejlődésen ment át, ahol intervokális helyzetben, valamint likvida és nazális utáni környezetben megerősödött és g-vé vált, pl. (aika:) aigü ,,ajan", jaAgao ,,jalat", (A§nka:) AengaD ,,langat".61 A zárhangok fejlődésének vizsgálata folyamán mindig igyekeztünk megállapítani a főfolyamatot. Az erős fokban, úgy érezzük, sikerült bebizonyítanunk a lassan előrehaladó erősödést, ami ugyanazon törvényszerűségek szerint 58 ZABROCKI, TJL. 59. 1. 59 OJANSTTU, Suomen lounaismurteiden äännehistoria. Hki, 1901. 41 — 42. 1. 60 ZABROCKI, UL 61. 1. 61 KETTUNEN, Vatjan kielen äännehistoria, Hki, 1930. 54, 56, 57. 1.
