Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3

16 JERZY BASCZEROWSKI nemcsak helyesírási természetűek lehetnek. Itt különösen a nazális -\- zárhang és likvida -j- zárhang kapcsolatokra gondolunk. Ezen két kapcsolatosztály elemzésével kezdjük a finn anyag vizsgálatát, tehát nem az intervokális helyzetben álló zárhangokkal. Ennek oka az, hogy az utóbbiak olyan állapotot mutatnak, amely az erősödés befejeződése után következett be, míg a nazális, likvida + zárhang mássalhangzócsoportok esetében ez a folyamat még nem zárult le. Az írásmód fejlődése szerintünk ezt igen jól visszatükrözi. Nem ígérhetjük, hogy a finn anyag analízise egyszerű és az első szempillantástól kezdve világos lesz. Munkánkat megnehezíti a még korábbi nyelvemlékek hiánya, ezért a régibb nyelvállapot vizsgálatában főként rekonstrukciókra vagyunk utalva. 2. Nazális és likvida után A mai finn nyelvben nazálisok után az erős fokban csak &k,t,p zöngétlen zárhangokat találjuk. A gyenge fokban viszont teljes hasonulás következett be. Tehát: erős fok gyenge fok r\k r\g (r\Y\) (henki — hengen = henrjen) mp mm (ampua — ammun) nt nn (antaa — annan) A gyenge fokban tapasztalható asszimilációt a régi hangváltozásokhoz sorolják. HAKULINEN ezt írja róla: ,,. . . zu den ältesten Übergängen gehören wohl mm < *mb und nn < * nd, zu den den jüngeren rr <C *rö, ein Wandel, der vielleicht zum Teil spätestens im 16 Jh. erfolgte, sowie d < *ô, dass sich erst im 19. Jh. konsolidierte."43 A nazálisok utáni asszimilációval kapcsolatban ugyanezt a véleményt képviseli BTTBRIH is.44

A likvidák után hasonló a helyzet. Az erős fokban általában a p, t, k zöngétlen zárhangok jelennek meg; a gyengében pedig kissé tarkább a helyettesítés. A feltételezett Hy, *ry kapcsolatban a spiráns eltűnt, kivéve az e előtt, ahol j-vé vált. Az *lö, *rő-ből asszimiláció útján 11, rr keletkezett, és az Hß, *rß helyett Iv, rv áll. Tehát: *ry, Hy: r0,10 (vagy rj, Ij: e, i előtt (virka: viran; jalka: jalan; kurki: kurjet; kulkee: kuljen) *rß, Hß: rv, Iv (korpi: korvet; kilpi: kiivet) *rô, Hô: rr, Il (virta: virran; Uta: illan) Most pedig hasonlítsuk össze a mai állapotot a legrégibb nyelvemlékével. Először az erős fokban levő különbséget állapítjuk meg a nazálisok utáni pozícióban, ahol majdnem szabályosan d, g, b-t írtak. A g, d, b még igen gyakran előfordul/és ritkábban rután. SETÄLÄ a következőket írja: „Vanhemmissa suomen kielen muistomerkeissä tavataan kirjoitettuna g, d, b mill'ei säännölisesti nasaalien jälkeen,muttahyvinuseinmyös? : n, harvemminr : n jälkeen."45 43 HAKIXLINEN L., Handbuch der finnischen Sprache I. Bd. 1957. 40. 1. 44 BTTBRIH, Isztoricseszkaja fonetika finnszkogo-szuomi jazika. Szovjetszkoje finno—ugrovegyenyije, VIII. Petrozavodszk, 1948. 141. 1. 45 SETÄLÄ E., YH 10. 1.