Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

KÉT SZIGVAI VOGUL ELBESZÉLÉS 149 ëkwa piyrié' ëkwa-piyrié äkwent öley. %osa ölsiy, wät'i ölsiy, akwmatërtn ëkwa-piyris läwi : ,,äkumekw, änumn nälwärn, jöwt warn, am kon jo?iyasëym. äkwekw läwi : — näll wärilum, jöwtdl ivärilum. top nan ta närjkne turman ypwt-saydln ul minen ! tuw jalum mä%man %Öt öleyt ? ! ëkwa-piyris läwi: ,,ät'i, at minëym." ja-ti näll wärwes, jöwtdl wärwes, konkwähs, ta jonyi, tiyl'e päjwti, tuwl'e päywti, akwmatërtn näle ta yöwt-éaydln ta rayatas. tuw minas, ta iis%ati, ta tisyati, akwmatërtn sunsi: säs päjpdr) ëkwa ti juw, taw-palt joytds, läwi : — apiykw\ am päjpumiiwdmwäyliypäln ! näln am t'insilum. ëkwa-piyris lätr\ yülne %um, päjp t'iwdrn ta éaltapas. ja-ti sisi yäjttar]kw' ta patwes. ëkwa-piyris éëpënl éoyrite lëymatas, ta kärali, ta kärali. as wdrapas, tuwl kon-kwälapas, ta rön%uwlas : ,,akumëkw u-üw, am kon tapatapasm." — sar läsal, an säs päjpdnl kwälsdn, ter päjpdnl ös %un kwäleyn! ëkwa-piyris minas, ös ta öli. yolitan kwäls, kon-kwäls, näl ta päywti, tiyl'e päywti, tuwl'e päywti. an näle os-ta yöwt-saydln rayatas. tuw minas, ta Unsite, sunsi : akwmatërtn äkw os-ti juw, ter päjp sisn yüntmum.tiy joytds, läwi: — apiykw', am päjpum t'iwdrn éaltapäln, näln am t'insilm. ëkwa-piyris lätdr\ mos ölne %um, os-ta päjp t'iwdrn saltapas. ja-ti, os-ta sisi %äjttawe an akwt'etën. os-ta kärali, os-ta kärali oééa éoyriïëtëtl. käralas, käralas, aspasmatas, os-ta kon kwalapas, rör)%uwlas: ,,akumëkw u-üw, am os-ta konpatapasum." — sar läsal, säs päjpdnl kwälsdn, ter päjpdnl kwälsdn, äywtas päjpdnl Az asszony unokája Az asszony unokája az anyókával éldegél. Hosszú ideig éltek, rövid ideig éltek, egyszercsak az asszony unokája így szól: „Nénikém, készíts nekem nyilat, készíts íjat, én kint játszom." A nénike mondja : — Nyíllal ellátlak íjjal ellátlak, csak ázott látszó sötét fenyőbokorhoz ne menj! Az odament emberek hova tűntek?! Az asszony unokája mondja: ,,Nem, nem megyek (oda)." — Nyíllal ellátta, íjjal ellátta. Kiment, ím játszik, ide lő, oda lő, egyszercsak nyila abba a fenyőbokorba esett. Odament, keresi, keresi, egyszercsak nézi: hát egy nyírhéjputtonyos asszony jön. Feléje jött, mondja: — öcsike, szállj be a puttonyomba ! A nyiladat megkeresem én. Az asszony unokája szófogadó ember, beszállt a puttonyba. ím szaladva kezdték vinni az ellenkező irányba. Az asszony unokája elővette zsebéből a kését, vájkált, vájkált. Lyukat csinált, aztán kibújt, elkiáltotta magát: „Nénémasszony, ujujuj, kipottyantam !" — Csak vigyázz, most a nyír hé jputtonyból kibújtál, a vasputtonyból többé nem bújsz ki ! Az asszony unokája (haza) ment, tovább éldegél. Reggelre virradt, kiment, nyilat lövöldöz, ide lő, oda lő. Most nyila ismét a fenyőbokorba hullott. Odament, keresi, nézi: egyszercsak a vénasszony ismét jön, vasputtony van a hátára csatolva. Odaért, mondja: — Öcsiké, szállj be a puttonyomba. Lám, ismét az ellenkező irányba szalad vele a vénasszony. Megint furkál, megint furkál vékony késével. Furkált, furkált, lyukat fúrt, ismét kibújt, elkiáltotta magát: „Nénémasszony, ujujuj, ismét kipottyantam !" — Csak vigyázz, a nyírhéjputtonyból kibújtál, a vasputtonyból kibújtál,