Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
A GYENGÜLÉS-ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINN NYELVBEN 9 fokot a leníciótól kiváltott jelenségnek magyarázza.20 Ezen elméletekkel kapcsolatban még megjegyezhetjük, hogy létrehozóik megkísérelték a fokváltakozást úgy tekinteni, mint az említett ható folyamatok eredményét. Úgy látszik, a későbbi kutatók ezt elfelejtették eléggé értékelni. Ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elfogadjuk ezt a három elméletet. Csak szellemes ötleteknek tarthatjuk őket, mivel nincsenek bebizonyítva. Létrehozóik főleg az intervokális helyzetben levő szituációról beszélnek, a többi helyzetet azonban nem tanulmányozták eléggé ezen folyamatok figyelembevételével. Tehát ezeknek a folyamatoknak a nyelv egész hangállományára gyakorolt hatását nem vizsgálták meg és nem rögzítették belső törvényszerűségeiket. Fentebb azt a sejtésünket juttattuk kifejezésre, hogy a balti finn fokváltakozás, éppúgy mint a Verner-törvény a gyengülés-erősödés folyamatán alapulhat. Munkánkban azt a célt tűzzük magunk elé, hogy elemezzük a finn nyelv mássalhangzó-állományát ezen folyamatok szempontjából. Rendkívül nagy segítséget nyújt szándékunk megvalósításához ZABROCKI előbb idézett műve: ,,U silnienie i lenicja w jçzykach indoeuropejskich i w ugrofinskim" (Erősödés és gyengülés az indoeurópai nyelvekben és a finnugorban). Munkájának értéke elsősorban az, hogy az indoeurópai anyag hozzásegítette ahhoz, hogy sok általános természetű következtetést vonjon le, és megállapíth tárgyalt folyamatok belső szabályszerűségeit. Az indoeurópai nyelvek mellett e műben a finnugorról is szó esett, s ez a tény számunkra nagy jelentőségű. Ebben a vonatkozásban ZABROCKI azt a nézetet képviseli, hogy a finnben a fok váltakozásnak nevezett folyamatot erősödési és gyengülési processzusnak kell tekintenünk. Ezek ugyanazok a folyamatok, amelyeket az indoeurópai nyelvekben is (germánban, keltában stb.) megtalálunk. Nem szabad ezeket a jelenségeket a finnugorban úgy vizsgálni, hogy ne vessünk egy-két pillantást a többi nyelvben meglevő hasonló viszonyokra. ZABROCKI arra is rámutat, hogy a finnugor mássalhangzók fokváltakozása azonos a különböző indoeurópai nyelvekben levő gyengüléssel (és erősödéssel).21 A finnugorra vonatkozó kérdéseket csak általánosságban fejtegette, és maga is úgy véli, hogy a probléma behatóbb kutatást igényel az egyes finnugor nyelvekben. ZABROCKI azt mondja, hogy a fokváltakozás az erősödés és gyengülés folyamatával azonos. Véleményünk szerint jobb lenne, ha a fokváltakozásról itt úgy beszélnénk, mint ezen folyamatok eredményéről. Ebben az esetben a gyengülés ós erősödés csak olyan fonetikai folyamat lenne, amely egy nyelv egész hangállományát áthatja. A ZABROCKI által alkalmazott elveket mi vonatkoztatni szeretnénk a balti finn nyelvekre. Meggyőződésünk, hogy a gyengülés és erősödés ott megállapított, általános szabályszerűségei itt is igazolást nyernek. Mielőtt azonban áttérünk az anyag analízisére, meg kell világítanunk ezen elméleti alapelveket. ZABROCKI művében az erősödés és gyengülés fogalmának pontos meghatározásából indul ki. Az erősödésen azt érti, hogy egy hang artikulációsakusztikai szempontból erősebbé válik. Ez az erősödés vonatkozhat: 1. magára a légáramlásra, 2. a beszédszervek artikulációjára, 3. és mindkettőre egyaránt, de nem feltétlenül vezet ugyanazon kategória fonetikailag erősebb hangjához. 20 WIKXUND, Laut- u. Formenlehre der lule-lappischen Dislekte. 31. 1. és Entwurf. . . 112. 1. • , 21 ZABROCKI: i. m. 239. 1.
